Az igazi barát egy kincs, aki megvéd, ha bántanak segít, ha gyötörnek, vagy tévútra rántanak. Megszid sokszor , ha van rá oka, de meg nem tagad téged soha...

A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
                                                                                                             Wass Albert

Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget...
                                                                                                                 C.H. Spurgeon

Ha ég a házad, melegedj a tűznél!
Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!
                                                                                           Maya Angleon

Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat,amilyet az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk, félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlen egyet sem kell átélnünk...
                                                                                                                     C.H. Spurgeon

Ha előröl kezdhetném az életet, ugyanazokat a hibákat követném el, csak sokkal hamarabb...
                                                                                                                   Bertrand Russel


Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet....

Néha az embernek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnánk  "Na És?"
Ez az egyik kedvenc mondásom...Na És?
Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy ezt  a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam , de ha egyszer sikerül, sosem felejted el!
                                                                                       Andy Warhol

A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom!
                                                                            Pubilins Syrus

Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében...
                                                                                            Victor Hugo

Igen, a barátság nélkülözhetetlen az életünkből, mert szükségünk van rá, hogy valaki hitet, reményt, erőt öntsön belénk, hogy csupán a közelségével jobb kedvre derítsen, hogy megakadályozzon, azzal, ami talán a legtöbbet ér ebben a világban, a mosolyával és a szeretetével!

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélegközeli  pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit  megszerettem,  Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk... Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő :)
                                                                                          Müller Péter

Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami nagy kár, mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne. A közönyös ember két lábon járó állapot nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől , csak él a világában, mint egy befagyott erődítmény...

A férfiak a kihívást keresik, azt a nőt fogják szeretni, aki nem ugrik első szavukra, akit nehéz megszerezni, aki tud nemet mondani, és aki köszöni szépen, jól elvan a pasi nélkül is , ha éppen úgy hozza a helyzet. És amint a férfi kezdi magától értetődőnek venni a nőt, onnantól kezdve vesztésre áll a nő szénája, hogy enyhe képzavarral éljek...
                                                                                       Sherry Argov

Édesapának ajánlva :)

Magnatofon :)

Régen azt gondoltam, hogy a legrosszabb , ami történhet velem ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam...

nevetek és sírok, elbukok és felállok, elveszítek és találok, adok és elfogadok, változok közben maradok. élek, de néha meghalok...

Minél tovább kell várnod valamire annál jobban fogod értékleni, mikor végre megkapod... :)    Boglárka remélem ezt tapasztalod!!!!!!!!!! :)

Minden embernek 2 oldala van, de először csak egyet látsz. Aztán mikor azt hiszed, hogy igazán megismerted, megmutatja a másikat is...


Mindegy hogy érzed magad, kelj fel. öltözz fel és küzdj az ÁLMAIDÉRT!!!!!!!!!!!...

Ha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz...


Ha hiszel a csodában, az meg is fog történni! A TE csodád a lelkedben van, és csak neked az. Ne feledd, a legnagyobb csoda  a szeretet, és a legjobb fizetség érte a mosoly!


Ha fontos neked a célod, akkor megoldást találsz, ha nem akkor kifogást...


Azzal, hogy falat húzol a szíved köré, nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének....

Senki sem képes arra,hogy visszamenjen az időben, és ismét elkezdje a történetet, de bárki újrakezdheti ma, és teremthet egy új befejezést... :)

Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak...
                                                                                                           Seneca

Van , aki úgy tesz, mintha boldog lenne, de a lelke közben sír. Van aki úgy csinál mintha minden rendben menne, de a szíve segítséget kér. Van aki zárkózottnak mutatja magát, közben csak egy kis szeretet a vágya. Van aki úgy csinál mintha körülvenné rengeteg barát, és mégis a magány az egyetlen társa.
Van akiről azt hiszed, hogy erős és kibír bármit,miközben Ő csak szedegeti szíve darabjait!...

Nem az számít, hogy nyerünk, vagy éppen veszítünk, még az sem fontos, hogy jók vagyunk-e.Egyedül az számít, hogy játszunk! :)

Ördög vagyok, aki szeret rosszalkodni, és egy angyal, akire nem lehet haragudni :)

:)

Egy NŐ szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A NŐ szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik...
                                                                                          Müller Péter

Amikor 5 éves voltam , anya azt mondta,  a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és kérdezték , mi akarok lenni, ha nagy leszek azt írtam: "BOLDOG".Azt mondták rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam , rosszul értelmezték az életet. :)
                                                                     John  Lennon

Barátoknak :)                  

Azok érdemlik meg igazán, hogy részt vegyenek életed mindennapjaiban, akik átsegítenek a nehezebb időkben és mikor annak vége, veled együtt nevetnek...

Az igaz barátság egy megfogalmazhatatlan kapcsolat két szív között... akik gazdagabbá teszik egymást életét. :)

Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni. Az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak ha szükség van rájuk.           ( Carnegie, Andrew )

Néha el kell botlanod ahhoz, hogy észrevegyük, kibe kapaszkodhatunk meg valójában.

Egy nagy hibám van... túl sok  mindent nézek el az embereknek, túl sokat csalódok, majd túl könnyen bocsájtok meg nekik... túl hülye vagyok

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodra az az ok, hogy arra figyelsz , amid nincsen, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van .
                                                                                      ( Anthony de Mello)

Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül!!!!! :)
( a kedvenc idézet :))

Ha szomorú vagy, magad vagy, úgy érzed dől a ház, egyszer csak kopogtatnak, s ott áll,akire vársz. A boldogság egy hajszál, egy szó , egy mozdulat. .Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad.

Még mindig hiszek benne, hogy egyszer csak belépsz az ajtón és minden ott folytatódik, mielőtt utoljára  elköszöntél!

Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztass a mosolyod... :)

Ha vannak álmaid, csak higgy abba, hogy képes vagy őket magvalósítani, nem számít, mit mondanak mások csak higgy, és a szíved meg fogja mutatni az utat... :)

A hullámvölgy olyan mint a puha ágy: könnyű beleesni, de nehéz kiszállni belőle.... B. ;)

Sokat voltam egyedül... Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem.Ezt az egyet nem lehet megszokni...SOHA!

Egy csapásra rájöttem, hogy jelentek valamit egy embernek, már a puszta jelenlétem is jelent neki valamit, s hogy boldog, ha mellette vagyok.Ez így elmondva kissé egyszerűen hangzik, de ha elgondolja az ember , akkor rájön, hogy iszonyúan nagy dolog, hogy egy életre szól. Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem ,de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet....     B :)

Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja , vagy a húga, vagy a bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek... :(


Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze, De egy pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait...

Fáj olyat szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel...


A legnehezebb dolog várni valamire, amitől tudjuk, hogy soha nem következik be....

Mikor még nem hullott minden darabokra, de a dolgok már kezdenek szétesni, akkor derül ki, kik az igazi barátaid!

Egy barát olyan, mint egy szivárvány. fényesítik az életedet, amikor túl vagy egy viharon...

A LEGJOBB BARÁTNŐ:
akinek mindent elmondhatsz , minden problémádat megoszthatod vele, ezerszer is meghallgatja ugyanazt a történeted, akivel órákig el tudsz beszélgetni akár a semmiről is , ismered minden arckifejezését, bármilyen hülyeségben benne van, aki melletted áll , megvéd mindentől és mindenkitől, de azért megmondja , ha hülye voltál... a buli nélküle nem is buli, összeveszés?... pár percnél nem tart tovább...vásárolni csak is vele a legjobb! aki tanácsokkal lát el pasiügyekben...akivel nap mint nap fulladozol a nevetéstől! akinek a vállán kisírhatod magad akivel úgy szeretitek egymást mintha tesók lennétek és még sorolhatnám.... szóval... akit soha , de SOHA nem akarsz elfelejteni!!!
                                                                                   B+E ;)

Az élet néha elér arra  a  reménytelen pontra, amikor a rossz döntés lehet a legjobb döntés. Mindegy merre indul az ember. Néha muszáj egyszerűen csak elindulni....

A hátad mögött hagyott utadon már nem javíthatsz, de az előtted állót széppé teheted....

Nincs annál rosszabb érzés, mikor azt érzed. hogy nem vagy elég jó annak, aki neked az egész világot jelenti...    (B)

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek...

Emberi törvény kibírni mindent és menni tovább, akkor is , ha nem élnek már bennedd remények és csodák...  :)   (azt hiszem ez lesz a következő varrás rajtam ;) )


Az az igazi barát aki meglátja: -a szomorúságod a mosolyod mögött
                                             - a szeretetedet a haragod mögött
                                             - a szavaidat a hallgatásod mögött   B  <3

Boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes...
Miért van ez? Hogy szenvedünk egymásért, miközben a vág és a cél ugyanaz?   B?

Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, miért is ragaszkodtam hozzá annyira. Mert eszembe juttatta, milyen volt régen minden... milyen voltam én, mit éreztem akkor. Megmutatta nekem azt a világot, ahol érdemes volt szeretni. Ekkor ébredtem rá arra is, hogy néha nem is maga az ember hiányzik nekünk, hanem az emlékek és a régi idők, amint velük töltöttünk.... és, hogy igazából nem őt akarjuk visszakapni, hanem azokat a régen átélt pillanatokat... :(

A hiány olyan , mint egy sajgó pont a szívedben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltál rá, vagy ami még rosszabb , amikor nem engedted, hogy bármit is érezz iránta. A hiány azt jelenti, hogy szereted...

Összeomolhatsz , panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik egyfolytában. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől a kedvedért, nem várja meg , míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj aki megérdemel téged...
                                                                              B.

Sok ember azért nem kapja meg amit akar, mert fél kimondani amit érez!

Sosem tudtam ellenállni neked és még mindig nem tanultam meg hogy kell...

H az út  amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad...

Fura dolog ez a vonzódás... Azt gondolod, hogy sose tudod elhatalmasodni rajtad, hogy ellen tudsz  állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani érzéseidet... de közben észrevétlenül átjárta a szíved, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel és utána már vele kelsz... életed része lesz úgy , hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből...  
                                                                                                                             (B.)   ;)

Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől. Nem a szerelemtől félsz, hanem attól nem szeretnek viszont. Nem félsz elengedni, attól félsz, hogy tényleg elmegy. Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld, attól félsz, hogy megint ugyan az fog fájni...

Nem mindegy, hogy játékos lettél vagy játékszer...ha van büszkeséged, akkor idővel majd ráérzel.


Nagyon ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.

Sokan mondják, hogy nehéz engem kiismerni, én pedig nem tagadom: talán ha tökéletes lennék, nem lenne ilyen nehéz dolgunk. de közel sem vagyok tökéletes, SŐT! Mosolyt, de könnyet is csaltam már olyan ebereket arcára, akik fontosak nekem. Volt, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy én csalódtam a másikban. Vártam, amikor nem kellett volna, máskor meg elkapkodtam a fontos dolgokat. Hibáztam már sokszor, és megtippelni sem tudom, hogy hányszor fogok még, de én ilyen lány vagyok. Közel sem tökéletes, de így vagyok önmagam... :)


Csak mond azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni, és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk. És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: "tévedtem".

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza  zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre , amelyik megnyílik...


A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass...

Az okoz örömöt, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatokat vallunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedveli, de te azt kedvelsz , akit csak akarsz.
                                                                                                       (Andrew Matheus)


 Semmit ne erőltessünk! A lényeg, hogy minden megy magától, és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való, és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később... Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Aki az életünkbe való, az itt lesz, aki nem, egyszerűen eltűnik...!


Túl sok mindent kihagytunk... azon tűnődve, hogy mások mit gondolnának...


Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfelejtsük végre. És valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.

Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbíztam! Nevettem már a könnyeken, és könnyeztem már a saját nevetésemen! Ütöttek, állta., rúgtak tovább tűrtek és nem ejtett rajta seb, egyetlen pofon sem! Kitéptem a szívem, és odaadtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! megtanultam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segítettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segített senki! Tanultam és megbuktam, felálltam aztán újra földre rogytam!Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam az élethez, bármilyen kemény is, igen is érdemes végigcsinálni!

Igen , valóban, találhat tőled szebbet, jobbat, nagyobb mellűt, vékonyabbat... Fog is, De egyik sem Te leszel, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Jöhet bárki, egyik sem fog úgy pislogni rá a hajnali ébredéskor félkómásan, ahogy te tetted. Senki sem fogja ugyan úgy megölelni, magához húzni, megcsókolni... De a választás lehetősége ott van mindenki előtt. Mindenki máshogy szeret. Épp ezért szép az élet, annyiféle szerelmet ismerhetsz meg, amennyi elég ahhoz, hogy tudd melyik bír életed végéig boldogában tartani...

" Olyan vagyok, mint egy porcelánbaba, amelyet valamikor leejtettek és most összeragaztottan pompázik, de ha hozzáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull."
                                                                                                    ( P. Szabó Márta)                

Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! Mert a személyiségem az én vagyok, a viselkedésem meg attól függ te ki vagy...

Igen. Nyilván. Lesz, hogy fáj. Rohadtul. De te kérted. Te vállaltad be, semmi sem jön véletlenül, nem hibáztathatsz mást. Csak magadat. Végig kell csinálnod, mert amíg nem csinálod végig, ugyanazokkal kerülsz szembe időről-időre. Minden, ami az életben érkezik , tanít és reakció a te viselkedésedre, vagy épp arra, hogy mi jár az agyadban. Ha nem tetszik az, ami történik, változtasd meg a gondolataidat és megváltozik az életed.Igazából ENNYI.

-Senki nem mondta nekem kicsiként, hogy csinos vagyok.Minden kislánynak kell mondani, hogy szép, még akkor is ha nem az.
                                                                                                      ( Marilyn Monroe)

-A lét véletlenszerű Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit aggatunk rá.
                                                                                                      ( Rorschach)

Hűtlen ,vagy csak kompenzál?...
 Egyes vizsgálatok azt bizonyítják, ha a nő úgy érzi, nem olyan tökéletes,mint a párja ez arra indítja őt, hogy félrelépjen, az az a párkapcsolatán kívül boldoguljon. Ez vonatkozik azokra a nőkre is akiknek alacsonyabb az önértékelésük, mint a párjuké, de azokra is , akiknek magasabb.A tudósok olyan próbálkozást  látnak a viszonykezdésben, amellyel az illetők a kapcsolati egyensúlyt igyekeznek  helyreállítani. Az egyenrangú kapcsolatban a felmérések szerint kisebb a veszélye, hogy az egyik ember félrelép.
                                                                     Vanteenwegen-Luyens: Pedig szeretjük egymást...

Lehet, hogy egy NŐ szépnek születik, de a magabiztosságot tanulni kell. Meg kell szerezni. Hát nem édes elégtétel, amikor az ember megnyeri ezeket az apró csatákat? S valahányszor győz, mindannyiszor jobb fegyverzetben folytatja a háborút!
                                                                                        (Nora Roberts)

 Közönségesen elmondani " csúnya", vagy tényszerű szavakkal, hogy éppen mit csinálnál a másikkal, és bele élni magad nyíltan, közben a kezed a nedves clitorisodon, körbe-körbe finoman...

Hidd el, csak EGYSZER próbálnád ki, olyan élményben lenne részed, hogy ... :) nem szégyen az , ha valaki magának segít, de az biztos ,hogy a gátlások levetkőznének maguktól... :P 

Nem többé sohasem vállalom a szeretet, megalázó rabságát és fájdalmát. Azok a kötelékek, melyek míg megvannak, lassan bomoljanak szét, szakadozzanak el, aztán legyek végre SZABAD.
Jobb úgy elmúlni ebből a világból, hogy a kutya se ugasson utánunk.
                                                                                                     (Kosztolányi Dezső)

Kitaszítottnak,kívülállónak, különlegesnek lenni sokszor annyit jelent, hogy többet érsz másoknál!...

"Felnyalok egy bélyeget egy borítékra, és feladom az életem.
Unom azt, hogy mindig más mondja meg azt, hogy mi a  jó nekem
És én el hiszem, hogy jó nekem,igen elhiszem, de jó nekem


Már rég nem tudom, hogy mit csinálok, biztos ez is csak véletlen,
Ismerős arcok jönnek az utcán de mindenki idegen
De jó nekem, igen jó nekem
Mindig elhiszem, hogy jó nekem.

Felnyalok egy bélyeget egy borítékra, és feladom az életem.
Unom, hogy mindig mások húzzák a lapjaimat helyettem
És én elhiszem, igen elhiszem
Mindig elhiszem, hogy jó nekem.

Egy jégtáblán úszok, és nagy sötét van, néhány gondolat a fejemben
A kérdésre mindig kérdés a válasz, de ha nem akkor meg az ,hogy nem
És én elhiszem. mindig elhiszem
Igen elhiszem, de jó nekem..."

Elegem van abból,hogy én MINDIG MINDENKIVEL kedves vagyok , és 1 csepp viszonzást sem kapok.S akárhányszor elhatározom, hogy megváltozom nem megy... Én valahogy nem tudok úgy viselkedni másokkal, mint ahogy velem viselkednek. Egyszerűen nem tudok fájdalmat okozni az embereknek, de tűröm, hogy nekem fájdalmat okozzanak...

:( még mindig nem hisszük el hogy miért pont  Ő???.... :(

-Nehéz feltenni  a kérdést,miközben félsz a választól...
-Mosolyogtam miközben szenvedtem legbelül, hogy ne lássák, hogy a szívem a múltba menekül...

Péntek este , kocsmában unatkozós, mikor jön a vezérhangya.... :)  2012.11.02

Nem lesz több szerelmes dal
Ezt kérted, ezt ígértem
Nem lesz a neved többé
Kondenzcsíkkal írva az égre
Nem lesz több gyertyafényes
Minőségre kényes
Este a kastélyparkban
Nem lesz többé, mondom, nem lesz

Nem adok több szerenádot
Nem leszek olyan áldott
Ki a szívével jól lát
Nem írok több ódát hozzád
Nem hagyom a nagyvilágot
Hátra miattad könnyen
Tudom, hogy így lesz könnyebb
Hiába préselsz könnyet

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Nem hozok whiskeykólát
Virágot, svájci órát
Parfümöt, édességet
Nem játszok rendőrséget
Melletted, ne aggódjál
Fulladni nem fogsz most már
Mer' rád feküdt a lelkem
Esküszöm, nem

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Egy régi dalt hallottam
Valami olasz sláger
Ötven-hatvan valahányból
De sok szép nő táncolt
Mindegyik hazudott, de
Egyik sem tehetett róla
Az unokáik persze
Csak az igazat mondják azóta

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Ahol hagytál
Ahol hagytál
Ahol hagytál...

BOGIS <3

- A szépség csak a bőrfelszínig hatol,  a gonoszság ellenben a csontokig...

-Szomorú azt látni, hogy az embereknek ahhoz van bátorságuk, hogy belépjenek az életedbe, viszont kilépve onnan, már ahhoz sincs,hogy legalább elköszönjenek...

-Nem azért vagyunk a világon , hogy elvesztegessük az időnket...

-Őrült képzelődés az egész!!....Vagy borzalmas álom?.... :O

-Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De mindenki belefáradt a várakozásba, a feltételezésbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba...

-Bizonyítani akartam saját magamnak, hogy már semmit sem jelent nekem. A módszer sajnos nem vált be, és nekem egyszerűen nem ment a fejembe, miért futok egy olyan ember után, aki nem kér belőlem, miközben bármelyik másikat megkaphatom...

Most tegyük fel hogy 31- van okéééé!? :) Istenke éltessen, és készül  a jövő hétre ( nov. 10), mert visszakapod a szívószálas tequilát!!!! Hidd el jó lesz az csak még nem tudsz róla, megnéztük a helyet és jó lesz az ünneplésre, sok az idegen akivel lehet ismerkedni ... :P Csókollak  Erásom :) <3

Bárki emberfia megirigyelhetné az életét, gondolta Angus Caldwell, kivéve hogy Millicent- bár mindenben szabadságot ad neki- megtagadja tőle az egyetlen dolgot, amire oly erősen vágyik. ha Victorianak keresni kellene 1 helyet, ahol titokban a magáévá teheti, mert csakis ő tudja megadni neki a felszabadultságnak és megkönnyebbülésnek azt az érzését, amit Millicent soha. Mikor megthallta a telefonban , máris őrült sóvárgást érzett iránta. Nem, képtelen lenne fékezni magát, itt a parton, nem messze a háztól, szenvedélyesen szeretkezne vele.

Kedd este mit tud csinálni az ember Pesten??? Elmegy a barátnőjével kocsmázni, hívunk + 1 főt, ismerkedünk idegenekkel, elmegyünk Moriba GYALOG!!!, hazafelé pizza+ olaszok útbaigazítása kissé ittasan, hazaesés fél 6 kor.... reggel úgy kelni mint akin végigment 6 kamion.... Szeretlek Magyarország! (Budapest) :) <3

Talán ez lenne a női logika? Hogy menekülünk azok elől a srácok elől, akik boldoggá akarnak tenni, és mindennél jobban küzdünk azokért, akik csak fájdalmat okoznak??

 Mindig az kell ami nem lehet a miénk, vagy csak nagy nehézségek árán.... de vannak azok a dolgok mikor rombolsz akaratodon kívül, önhibánk kívül... de hát mi nők ilyenek vagyunk... ez kell nekünk, mert ha nem ver minket az Isten, nem is érezzük jól magunkat. A legrosszabb, hogy önhibám kívül a ballépéseddel szét tudsz cseszni 1 barátságot, és nem az az ember a hibás, ami miatt döntöttél rosszul... neeeem Te aki csak másodhegedűs voltál, 1 játékszer... de Te belementél , mert nincs vesztenivalód... a végén rádöbbensz , hogy igen is van , volt:a Barátság

Talán egyszer nekem is lesz majd...mikor én leszek a fontosabb dolog... :)

Meglepetések éjszakája... Pákó tejfakasztója, kis kirándulás, jól sikerült este... :) ;)

Az emberek midig azt hiszik el, amire vágynak. Boldogan hagyják átverni magukat, hogy megkapják amit akarnak, az illúziót, hogy lehetnek valakik, hogy nincsenek egyedül, hogy van kiút ebből a pöcegödörből,és az illúzió drága mulatság... De mégy így is megéri.
( Kaméleon)

Elnyúlt az ágyon, és gondolatban számba vette azokat a férfiakat, akikkel Kaliforniában viszonyt folytatott. Mindegyikük újabb színekkel gazdagította erotikus fensőbbségtudatát, szexuális találékonyságát.Sokat tanult tőlük. De valahányszor együtt volt Angussal, a férfi olyan elementáris erővel követelte magának a testét, oly féktelen vágyat tanúsított iránta, hogy néha egyenesen megriadt tőle. Angus a tulajdona volt. Hozzátartozott. itt az ideje, hogy teljesen az övé legyen.

Semmi nem indokolja többé, hogy Angus New Yourkban maradjon, döntötte el magában Victoria. Régóta rájött már, hogy a férfi kényelemszerető, nem egykönnyen szánja rá magát, hogy megtegye élete sorsdöntő lépését- melyik férfiban ne lenne föllelhető e gyarló vonás?-, ám Victoria iránti szenvedélye találkozásaik ritkulásával párhuzamosan fokozódott, mélyült. Victoria minden sejtjében, minden ízében, legapróbb porcikájában érezte, hogy nincs nő, aki olyan fizikai hatalommal bírna egy férfi fölött, mint ahogy ő tartja uralma alatt Angust.

A rossz lányok, idén virgácsot kapnak! ;)

-Ha ezt a házasságunk előtt tudom...
-Akkor?
-Akkor is hozzád mentem volna, te,te szerencsétlen flótás. Te,semmiben sem különbözöl a világ többi férfiújától, csupán ügyesebben palástolod a fogyatékosságaidat.De most , hogy már tisztában vagy egyéniséged eme gyarló vonásával, talán megpróbálhatnál előmászni a barlangodból, aztán billentsd magad fenéken, térj észhez, és próbálj meg felvilágosodott ember módjára gondolkodni és cselekedni, ahogy azt joggal elvárhatom tőled...

- Elmondta neked,hogy első szeretkezésünkkor mg szűz voltam?- rikácsolta anyjának Victoria.
- MIndig gyanítottam, hogy van benned valami természetellenes, Victoria-jegyezte meg Millicent szelíd, jóságos hangon.-  E felettébb megható apróságról nem volt tudomásom, tényleg nem, de végül is van valami jelentősége annak, milyen módon nyilvánul meg a neurózisod? Jobban tetted volna, ha minden férfinak, akivel csak összeakadsz, készségesen széttárod elbűvölően hosszú, karcsú lábadat, ahelyett hogy mostohaapádnak őrizgeted a szüzességedet, nem gondolod??...

- Victoria-kezdte Angus fennhangon, miután megköszörülte a torkát-, édesanyád tudja, hogy 5 év óta viszonyt folytatunk egymással.- Victoria alig, ismert a hangjára, kemény és nyers volt, jelezve, hogy nem tr közbevetést.- Millicent tudja, hogyan hálóztál be- folytatta Angus gépiesen, mintha betanult szöveget darálna.- Tudja, hogy józan ítélőképességemet elveszítve nem bírtam ellenállni annak, hogy szeretkezzem veled, és azt is,hogy kapcsolatunk sosem szakadt meg, még az után sem, hogy megkívánván szabadulni tőled, Kaliforniába küldtelek. Tudja,mily gyarló módon adtam meg magam, újra meg újra, szexuális vonzerődnek mennyire nem tudtam ellenállni csábításodnak. Pontosan tisztában vele, milyen őrülten viselkedtem, milyen szégyentelenül gyönge és ostoba voltam, hogy nem utasítottalak vissza már a kezdetek kezdetén. Azután, hogy Southatomban felhívtál, mindent bevallatom neki...

-El fogsz pusztulni itt, Angus, bele fogsz őrülni az utánam való vágyakozásba, tudod jól, ugye tudod? Ugye tudod, te szánalmas alak? A férfiasságodnak egy életre vége, hát nem érted?

Szó se róla, őrülten romantikus húzás, de vajon minden nő ujjongva fogadta volna-e, ha ripsz-ropsz elrabolják Velencébe?Valószínűleg igen. Bizonyára túlzottan érzékeny, korholta magát Gigi.  A férfi és nő romantikáról alkotott elképzelései nem szükségképpen esnek egybe. A nők többsége bizonyára megveszne egy olyan férfiért, aki smaragdokkal halmozza el, álomszép helyekre röpíti, és nem róná fel neki, hogy nyíltan kimutatja tulajdonosi érzelmeit,  függetlenül attól, hol és mikor teszi, vagy ki figyeli őket.
Az az igazság, hogy Ben nem birtokolja őt. Legalábbis még nem...

Mialatt töprengve járkált föl- alá, arra gondolt, mint nem adna azért, ha ismét a mélységes depresszió sűrű burkában találhatná magát, mint akkor, amikor Valentine meg ő,jóval a házasságuk előtt, Valentine rejtélyes szeretőjéről vitatkoztak. Az, jelenlegi lelki állapotához képest, móka volt a javából. Arra emlékszik csupán, hogy minden érzése eltompult, az élet pozitív dolgaira gomolygó szürkeség borult, hatalmába kerítette az önsajnálat, nem látta értelmét annak, hogy tovább lépjen.

... másra se tudok gondolni, mint azokra az éjszakákra, mikor együtt aludtunk a műteremben, és arra ocsúdtam álmomból, hogy merevedésem van, kezeddel a péniszemet fogod, bár úgy tettél, mintha aludnál, az oldaladon feküdtél  háttal nekem, két combod enyhén szétnyitva, úgyhogy könnyedén, óvatosan beléd hatolhattam  hátulról, mintha nem akarnálak felébreszteni, és megjátszotta, mintha nem hallanám, hogy lélegzésed felgyorsul, miközben a lehető leggyöngédebben hatoltam beléd, apránként egyre beljebb, míg csak tövig benned nem voltam, két kezemmel átkulcsoltam a csípődet, ujjaim a combjaid közötti domborulatot keresték, álmatagon, mintha még aludnék, és akkor... Honey ... akkor kitapintottam azt a duzzadt, lüktető kis bimbót a lábad közt- akár egy érett eperszem-, és még mindig alvást színlelve, ujjaimmal felnyomkodtam a nedves nyílásban, megbizonyosodván, hogy valójában  teljesen betöltelek,és ott is tartottam két-három ujjamat egyszerre, miközben hüvelykujjammal körkörösen dörzsölgettem a duzzadt klitoriszt. és hevesen hatoltam beléd hátúról, újra meg újra, még erőteljesebben, de az utolsó pillanatig visszatartva magam, mígnem tenyeremen és ujjaimon éreztem, hogy te elélveztél... istenem, de jó volt... egyikünk sem szólt egy szót se... mindketten hallgattunk, még másnap se beszéltünk róla. Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Most is ezt teszed velem, ugye, Honey, megjátszod magad, mintha nem vennéd észre, milyen őrülten kívánlak, őrültebben, mint valaha, s csak rád várok, hogy jelt adj, Igen ezt teszed... Túlságosan is jól ismerlek ahhoz, Honey, hogy ne tudnám.

...itt üljünk kettesben , hátradőljünk a párnázott ülésen, elég messze lévén egymástól, betartva az illő távolságot, de mégsem annyira messze, hogy ne tudnám kivenni  pulóvered alatt  a feszes mellbimbókat  ne jutna eszembe, milyen gyönyörű volt  a melled, mikor te voltál fölül és közel hajoltál hozzám, hogy mindkét kemény bimbót egyszerre próbáljam meg a szájamba venni, élénk rózsaszín mellbimbóidat  amelyeket soha sem tudtam egyszerre szívni, mert a melled túl nagy volt és túl kemény ahhoz, hogy egymáshoz tudjam őket préselni a kettőt? Hát nem emlékszel, mennyit próbálkoztam vele, Honey? Mennyire szerettem hason feküdni alattad, mialatt te újfajta kínzásokat eszeltél ki, mint akkor is, mikor a talpamtól egészen a vádlimig apránként végignyalogattál, föl és le, föl és le, sose merészkedtél följebb, nyelveddel becéztél, harapdáltál  mígnem olyan merevedésem támadt, hogy azt hittem, beleőrülök, ha mentem el nem engedem magam, és tele nem fröcskölöm a matracot, de te egy szót sem szóltál, továbbra is vadul harapdáltad a térdhajlatom selymes bőrét, mígnem ,éppen időben, ezt suttogtad: " fordulj meg",és két kezeddel magadba csúsztattad a péniszemet, de én már elsültem, mielőtt még beléd hatoltam volna, Honey, mielőtt egészen benned lettem volna ...

A férfi arccsontja alatti enyhe mélyedésben, ahova oly sokszor kalandozott el a nyelve, keskeny vonalú száján, melyet olyan gyakran tapasztott be csókjaival hagyta, hogy a férfi közel jöjjön hozzá, megérintse, és hirtelen orrában érezte a férfi testének jólesően ismerős illatát.

Melyikük jobb? Sam, aki azért taszít el téged, mert nem kezeled egyenrangú partnerként, vagy Spider, aki úgy bánik veled, mintha soha nem is lehetnél egyenrangú vele, mintha minden erőfeszítésed  hogy elérj valamit, az ő segítsége nélkül eleve kudarcra lenne kárhoztatva? Nem, nem az a kérdés, melyikük  a jobb. Inkább melyikük rosszabb???

Szóval ki is játszadozik itt a másikkal???Képes lennék ebben a pillanatban térden csúszva könyörögni neki, hogy tegyen a magáévá, rá tudnám venni magam,lehúzni a cipzárját, elővenni  az ágaskodó, kemény péniszét, azt az óriásira duzzadt hímvesszőt, melyet úgy ismerek, akár a tenyeremet, és két kézzel megragadva magamba....ó, istenem, érezni szeretném ajkát az ajkamon, a farkát magamban, nem volt észnél, hogy elhoztam őt ide, le tudnám szaggatni magamról  a ruhát, szétvetni a lábam, itt, ezen a padkán, ebben a pillanatban hagyni, hogy megérintsen, nyelvével becézzen, a végsőkig felizgasson, hogy megnyíljak neki, ahogy a szokása volt, és aztán betegye... hiszen ő is iszonyúan akarja...azt gondolja tán, nem látom rajta? Képtelenség, hogy ne sejtse, még ebben a félhomályban is határozottan ki tudom venni, mennyire duzzadt és merev ott, mennyire sóvár, milyen őrült türelmetlenséggel várja, hogy legalább valami apró jelet adjak, anélkül  egyél lépést sem közeledik felém...

Te,te vad és titokzatos szépség, olyan félénknek tűntél, hogy azt hittem, hogy hiányzik belőled a képesség, hogy kiköveteld magadnak, amit akarsz, míg meg nem kértél rá, mutassam meg az elkészült műveimet, és a műteremben kiderült, tulajdonképpen a farkamat akartad magadban érezni, legalább annyira vadul, ahogy én vágytam rá, hogy beléd hatoljak, te aki megfenyegettél a pizzériában, mikor alig álltunk a lábunkon az éhségtől, hogy őrjítően felizgatsz, csakhogy harmadszor is magamévá tehesselek azon a délutánon... és képes is lettél volna elérni, pusztán a hangoddal, a szavaiddal, ha időben meg nem fékezlek...

     Gabrielle, igen, semmi kétség, Gabrielle, a " La Coucher de Gabrielle"-t megteremtő isteni színésznő állítása szerint e köntös volt a szerencsetalizmánja, mert Folies-Bergéres-beli  debütálása alkalmával ezt viselte. Egy tavaszi estén lépett először a világot jelentő deszkákra, történetesen Párizsban, egy olyan korban, amikor társadalmi rangjától függetlenül minden nő 5 réteg alsóneműt viselt magán, pántok, kapcsok és gombok rafinált módon elhelyezett tömkelegével egymáshoz erősítve, melyet kifejezetten úgy terveztek meg, hogy kinyitása mérhetetlenül sok időt vegyen igénybe. Akkoriban a nők, különösen a mi isteni Gabrielle- ünk, nem kívántak olyan benyomást kelteni, mintha bármely férfiember könnyedén meghódítaná őket. Minden nő tisztában volt vele, hogy a férfiak csupán egyetlen dolgot akarnak tőle, és szentül eltökélte, hogy azt a valamit nem hajlandó odaadni neki, mert a mamájától sokat hallott a férfiak eme kívánságának teljesítésével járó veszélyekről, márpedig ama korban, az anyai bölcsesség iránytűnek bizonyult a bűnös világ útvesztőiben.
     A mi Gabrielle- ünk született álmodozó volt, s elnézve a fák bíbor alkonyattól megvilágított duzzadó rügyeit, eszébe jutottak a magányos férfiak, akik Párizs szerte talán épp akkortájt tartottak hazafelé kietlen legénylakásukba.Ó érző szívű Gabrielle! E férfiak, legyenek bár gonoszak és veszélyesek, tűnődött magában, bizonyára  szörnyen magányosak üres lakásukban. Hirtelen szánalmat érzett irántuk, egyre növekvő szánalmat, miközben feljött az újhold, és az Esthajnalcsillag sejtelmesen árasztotta reá a fényt. Nincs hát semmi, amivel egy irgalmas szívű leány felvidíthatná őket, töprengett, természetesen anélkül, hogy feélve őrzött kincsét föl kellene áldozni?
      Gabrielle estéről estére csak ezen  törte a fejét, míg csak nem megszületett agyában a civilizáció történetének- legalábbis a francia civilizációnak, ami egyre megy- korszakalkotónak eredeti gondolata  Mi lenne, ha egy nő, egy tartózkodó  szűzies és elragadó szépség, mint maga Gabrielle, megengedné e szánni való agglegényeknek, hogy végignézzék, amint lefekvés előtt levetkőzik? Mi történne, ha ezentúl atlaszselyem, krémszínű csipkedíszítésű hálóköntösében jelenne meg, amint három évig szorgosan félretett soujaiból vásárolt nemrég? Mi lenne, ha e köntös óvatosan lehullana róla, miközben ő - a rátapadó mohó tekintetekről tudomást sem véve- elmélyülten hallgatná a zongorista által játszott érzelmes klasszikus melódiákat? Mi lenne, ha lassan , nagyon lassan, a zenével összhangban, a kapcsokon, gombokon finoman matatva, levetné magáról a csupa selyemcsipke alsóneműk 5 rétege közül a legfelsőt? Aztán a következőt meg a rákövetkezőt  Aztán még egyet. Az utolsót, az ingmellet és a fodros bugyogót persze soha nem vetné le, nem pusztán azért, mert a férfiakat szemérmetlen gondolatokra csábítaná, hanem mert a színházat rögtön bezárná a csendőrség.
    A színpadra paravánt kell állítani, döntötte el magának Gabrielle, hogy semmi se látsszék, amikor azt a bizonyos utolsó réteget lehántva magáról, fölveszi hálóingét. És egy ágyra is szükség lesz a  színpadon, egyszerű fehér ágyra, ahova 2 gyors lépést megtéve a paravántól, lefeküdjék. Talán a hétköznapi élet eme mozzanatának illendő megjelenítése vonzana egy bizonyos közönséget.
    Ó, Gabrielle, Párizs üdvöskéje! Gabrielle, aki férfi embertársai  iránti együttérzésből megteremtette a sztriptízt, miért nem engedted soha egyetlen férfink se, aki feleségül akar venni, hogy hazakísérve téged, megossza veled fehér kis ágyadat? 2 király, 25 nemesember és 200 tőzsdeügynök versengett a kegyeidért, egyik jobb képű, mint a másik.Talán azért, mert minden este, a Le Coucher de Gabrielle  előadása után, átöltöztél galambszürke bársonykabátodban, fejedre tettet szürke strucctollakkal ékesített kalapkádat, és utasítottad 4 szürke telivéredet hajtó kocsisodat sietve vigyen haza, mert már alig vártad, hogy király vagy holmi tőzsdeügynök nélkül hazaérkezvén, végre gyönyörködve őrizhesd apró ikerfiúcskáid békés álmát?
    Talán mert, ó , érző szívű Gabrielle, nagyon is jól tudtad, mi történik ama nőkkel, akik a férfiak esdeklésének engedve lemondanak  felbecsülhetetlen értékű tulajdonukról, amin addig senkivel sem osztoztak, mert  a sors már csak ilyen? Holmi biológiai vonatkozásokról nem is szólva??

  Azt a takarót nem ártana kicserélned, nem hiszem, hogy egy vizes zsebkendővel kijön belőle  a spermafolt, meg úgy látszik, hogy én is... ó... elcsöppentem.-....

   -Abból, hogy fölül vagyok, származik némi előny, a frizurám rendben-,bár kétségkívül lerí rólam, hogy most dugtak meg...

-NE!
-Pszt, még meghallanak- figyelmeztette Gigi, fürge mozdulatokkal jártatva végig ujjait az ernyedt hímvesszőn, kezének minden cirógatásával érintve a puha makkot, el-elidőzve ott egy pillanatig, körkörösen megdörzsölve, mielőtt ujjait, visszavándorolva a szinte rögtön feszülni kezdő péniszére, végigfuttatta volna le, egészen a kemény tövig. Nem pazarolta az időt apró, finom mozdulatokra, incselkedő dédelgetésre, erős masszírozó mozdulatokra vagy élvezkedő cirógatásra. Azt akarta, hogy a férfipénisze a lehet leghamarabb naggyá és merevvé váljék. Hamar, gyorsan, itt és most.
    Amint érezte, hogy a hímvessző vérrel megtelve erőteljesen pulzálni kezd, amint biztos volt benne, hogy Ben végérvényesen elveszítette önuralmát, képtelen őt lerázni magáról, hogy felhúzza a cipzárját, lehajtotta csinos fejecskéjét szájába vette a pénisz kidudorodó, bársonyos csúcsát, és erőteljesen szopni kezdte, fürgén jártatva rajta a nyelvét, ajkának és szájának minden erejével vadul szívta- becézte, miközben két keze szorosan fogva tartotta a merev péniszt, úgyhogy Ben minden izgalma e legérzékenyebb pontra koncentrálódott. S mindeközben Gigi éberen figyelte a férfi ziháló, szaggatott légzésének ritmusát. Abban a pillanatban, hogy izmai feszüléséből és légzésének felgyorsulásából megsejtette Ben közel jár az orgazmushoz, térdein kissé előrébb rukkolt, úgyhogy egyetlen villámgyors mozdulattal mélyen és simán becsúsztathatta a forrón lüktető hímvesszőt két combja közé.
    Mialatt ütemesen ringott fölötte, s melle is lágyan hullámzott a blúza alatt, lenézett a férfira. Ben az érzéki izgalom eksztázisában szorosan lehunyta a szemét.
    -Rajtad áll-susogta Gigi, éktelen vasággal ringva előre-hátra-, rajtad áll, mennyi zajt csapsz.- Egy percre se vette le tekintetét a férfi arcáról, figyelte, hogyan árad szét rajta a szigorú korlátok közé szorított gyönyörérzést, s csap át valami torz grimaszba. Ben vadul összeszorította a fogát, hevesen megragadta Gigi fenekét, hogy még mélyebben belé hatolhasson, de a lánynak sikerült megőriznie domináló helyzetét, hogy közelről figyelhesse minden rezzenését, Látta, hogyan szorítja össze dühöngve, iszonyú erővel a száját Ben nehogy fölszakadjon belőle egy üvöltés, mire ő megkétszerezte őrjítő mozdulatainak iramát, mígnem Ben, minden akaraterejét elvesztve, ellenállhatatlanul sodródott a csúcspont felé. Olyan vadul beharapta alsó ajkát, hogy Gigi attól félt, kiserken rajta a vér.Csak ekkor tapadt szájával szorosan az övére, elfojtván a halk, állati nyögéseket, melyeket Ben hallatott, amint a megkönnyebbülés határtalanul, féktelenül szétáradt rajta. Miközben Gigi érezte, hogy Ben belehatol, maga is a csúcsra ért. Amint kissé lehiggadtak, Gigi óvatosan legurult Benről...

5 év : elhatározás hogy egyszer majd lesz
2 év: kitalálás mit akarok
10 perc: megszerzés
Az élmény megfizethetetlen... minden másra ott a master card.... :P

‎"Ha tudnék szemmel verni, akkor egész nap a farkam nézném."... egy kedves ismerős aranyköpése)   :D

Lehet,hogy jobban koncentrálnék a polcrendszer kidolgozottságára, mint a könyvekre.... :D

1. Újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már
Hol van a határ?

2. Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ref.: Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

3. Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz

szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk
lesz verandánk és azon két ágy és azon fekszünk
és fákat nézünk és arra gondolunk, hogy mi is egyszer
fák leszünk majd, és hogy te fogsz törődni a kerttel...



 vendég lesz a srácunk és bekopog néha
a régi tükörbe néz és azt látja újra
hogy kissrác volt egyszer, és hogy én is az voltam
és az egész családfát jól, jól látja onnan....

Kellett nekem a szex, akár az éltető víz, és megtaláltam a módját, hogyan szerezhetem meg....

-Hallgasd csak, milyen életet folytattam én, mielőtt Vitóval találkoztam volna.
Kiválasztottam egyes férfiakat Ellis ápolói közül, és kizárólag egyetlen célra szerződtettem őket- hogy megdugjanak. Nem törődtem vele, hogy jobban megismerjem őket, nem számított, tetszenek-e vagy sem,a  lényeg az volt, hogy testileg vonzódjak hozzájuk.Hogy közösüljek velük. Hogy kielégítsenek. Te jártál a szeretőiddel, normális emberi kapcsolatok voltak- vacsora, tánc,tréfálkozás, romantika. Én az enyéimmel soha nem jelentem meg nyilvánosan, még csak szeretőimnek se nevezhetem őket. Egész idő alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz, számomra pusztán testek voltak, ágaskodó farokkal. És így ment ez éveken át....

Száját túláradó mohósággal tapadt Gigi mellére, akit éppannyira sóváran kínálta neki oda magát, és hamarosan, oly gyorsan, hogy mindketten megdöbbentek rajta, bár egy percig sem haboztak, Ben az egész testét magának követelte, és közben félreérthetetlenül rákényszerítette Gigit, hogy ő is vágyjon az övére. Mindkettőjükben tombolt a vágy, egy forgószél ereje sem kelhetett volna versenyre velük ; mindkettőjüket olyan könnyűvé  tette a szenvedély, hogy egy bárányfelhőn kirepülhettek volna a gótikus ablakon; féktelen vadság lett úrrá rajtuk, képesek lettek volna egymásba marni, csak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, miközben érzékenységükben szinte beleremegtek az emberi táncok e legősibbjének minden egyes mozdulatába...

Főzzünk csókból baracklekvárt
amíg van elég
amíg a nektár túl nem csordul
a peremén
egyszer minden fontosabb lesz
majd, mint te meg én
jó lesz majd egy gombóc
közepén...

játszunk olyat, hogy a hunyó
ezerig elszámol
és aki elbújt, mind előjön
mégpedig magától
és a vastagcsövű puskám
lehet a tiéd is
annyira akartunk nyerni
elfelejtettük, miért is...


rakjunk tüzet az éjszakában
hogy meg ne fázzon
kabát nélkül, aki bolyong
hogy végre találjon
valami nagykabáttal felérő
búvóhelyet
ahol épp olyt főznek,
amit ő szeret...

Ha kicsit több, nem baj, maradhat

Fogadjunk, hogy a felét már így is elhagytad

Az életemnek két szárnya van

Az egyikből a másikba irányítom magam...  

Az Önkifejezés egyik módja... ;)

Egy kicsit másként gondoltam, mint ahogy valójában volt
Próbáltam nem kivárni, nem végigállni azt a kibaszott hosszú sort.

Ha nincsen ló majd nekem jó lesz a szamárlétra alján is,
Ha kérdeznek, csak annyit mondok, hogy : igenis-máris

Túl sokszor voltam ott, ahol igazából semmi nem történt,
Csak az időm vesztegettem ,hogy jelentkezem dalolva-önként.

Nem, hogy bottal, de még bézbólütővel sem nagyon vert az Isten,
Akit én kértem, de visszaszólni még nem mert.

Nincs személyes üzenetem
Nem kérdeztek, vagy nem jól emlékszem.
Ha csak a felét értik az elég nekem
De nincs személyes üzenetem

Előjött persze néha az állat, de nézzék kérem az embert,
Nyakkendőben és órabérben nyomtam évekig az entert.

Ha homlokon csókol  a múzsa, szavakkal lesz tele a szám
Ha másnap látszik még a rúzsa, akkor jó csak ... igazán... :)

Davy leperdült  a díványról, hogy a padlóra térdelve mindkét mellét puha, érzékeny tenyerébe foghassa.Elbűvölte cirógatni kezdte a lámpafényben, csodálva a törékeny mellbimbók élénk rózsaszínét, melyek ujjai becézésétől kiemelkedve egyre teltebbé, feszesebbé váltak, elcsodálkozva a finom bőr krémszínű árnyalatán, mely oly különös volt akár egy ritka ékszer. Lefegyverezte Gigi fiatal testének elképesztő ruganyossága, mellett sokat ígérően tárulkozott ki előtte, láttára szíve beleremegett az izgalomba. Áhítatos csöndben simogatta ujjaival a bimbók kidomborodó udvarát, mígnem Gigi lassan fölemelkedve feléje hajolt, ajka  néma könyörgésre nyílt. Szomjúhozva, remegve , áhítatosan közeledett ajkával az enyhén duzzadt, mézédes, selymes bimbókhoz, és egymás után mindegyiket gyöngéden a szájába vette.
A dívány előtt térdelve, Gigi testének mámorító ízétől megrészegülve, David alig mert lélegezni, őrült boldogság hulláma borította el,hogy végtelen napokig tartó álma íme beteljesült.Miközben egész teste megfeszült a kínzó vágytól, Gigi mély , szaggatott sóhajokat hallatva lassan lefejtette magáról a ruhát, míg David szája továbbra is sóvárva tapadt a mellére. Olykor játékos volt, majd következő, leheletfinom, aztán mohó, melle becézésében mindvégig kimondhatatlan élvezetet lelt.
A férfi mámoros elragadtatással továbbra is térdeplő helyzetben maradva érezte, hogy Gigi a kezével mélyen beletúr a hajába, félreérthetetlenül tudtára adva - félig kérdés, félig felhívás formájában -, hogy türelmetlensége nem ismer határt.Erre Davy fürgén ledobta magáról ruháit, minden egyes mozdulatát  csókokkal kísérve, nyelve mélyen behatolt a lány félig elnyílt, kívánatos szájába. Gigi keze mohó kíváncsisággal járta be csupasz testének minden táját. A nyaka tövében homorodó mélyedésénél, kulcscsontjai találkozásánál ujjai elképestzően selymes bőrt tapintottak, akár a legfinomabb szarvasbőr kesztyű, nyaki erének heves lüktetés akár a legnagyobb tenger hullámvetése. Az asztali lámpa izzó fénykörében Gigi jól láthatta, hogy a férfi váll-, könyök-és csuklóízület éppoly finoman formáltak , akár a szája , a mellkasán és karján kunkorodó sötét szőrzete élesen elüt már- már bársonyos simaságú bőre fehérségétől, izmai ruganyosak, feszesek és kidolgozottak. Mikor Davy fölállt, Gigi váratlanul rászólt:
-Maradj...
-Maradjak? - kiáltott fel a férfi elképedve.
-Igen... Hadd nézzelek meg alaposabban.-Gigi halkan, incselkedve kuncogott, szabad folyást engedve kacéran erotikus érzéseinek. Tündöklő mezítelenségében a díványra térdelve sarkaira ereszkedett, a férfi ágaskodó péniszét két kezébe fogta. David látta, hogy arcára váratlanul eltűnik a mosoly, alsó ajkát beharapva, miközben könnyed, kutató ujjai felmérik nemi szervének hosszát és terjedelmét, tapintása ide-oda siklik rajta, szorosan megragadja, majd elengedi, mindezt azért, hogy vágyát szándékosan az elviselhetetlenségig fokozza. David keményen uraklodott magán, rezzenéstelenül tűrte Gigi ujjainak simogatását, keze ökölbe szorult, elszántan engedte, hadd játszadozzék vele a lány, míg örömét leli benne. gyönyört talált a reá mért csúfondáros büntetésben, megsejtvén, hogy egymást iránti ördögi kíváncsiságunk, mely szemüveg levételével kezdődött, hamarosan mélyen rétegekbe hatol.
Gigi két érzés közt őrlődött.Egyre hosszabbra akarta nyújtani igéző felfedezéseinek pillanatait, végletekig kiélvezve pajzán kíváncsiságának édességét és diadalát, miközben már alig tudta elnyomni sürgető igényét, hogy a férfi végre beléhatoljon, teljesen betöltse,  a magáévá tegye. Szája kiszáradt, szíve türelmetlenül kalapált, s aztán, képtelen lévén tovább türtőztetni magát egész testét átadta az eljövendő, sokáig késleltetett beteljesülés kábulatának, hátrahanyatlott a díványon, és sóváróan kínálta oda magát a férfinak, ahogy szikkadt föld várja az életadó esőt.
David mozdulatai megfontolttá váltak,olyan összpontosítással készítve elő behatolását, akár az úszó startját az olimpián, kimért, pontos mozdulatokkal fokozta Gigiben a gyönyör érzését. A tiszta szenvedély aurájába vonta őket, megteremtve az időtlenség birodalmát, ahol Gigi megfelejtkezett a beteljesülés iránti görcsös igyekezettétől  élvezte magát a létezést, sóvárogva, de a pillanat nyugalmában megmerítkez, örült,hogy David karjában lehet, ott van minden lélegzetvételnél, szíve dobbanásában, testének ütemes föl-le hullámzásában.
Miután David meggyőződött róla, hogy mindketten megmerítkeztek az időtlenség érzésében, és elkezdhetik kitapasztalni egymás testének kölcsönös igényeit, csak akkor látott neki tudatosan felszítani Gigi érzékiségeit. A lány légzése hamarosan zihálásba csapott át, apró, artikulálatlan, reszkető sikolyokat hallatott. David arcán mosoly futott á, fesztelenül és szabadon hatolva egyre mélyebben a lány combjai közt, megmerítkezve életet adó mélységeiben. míg csak el nem jutott ő maga is a gyönyör végső beteljesüléséig.