Főzzünk csókból baracklekvárt
amíg van elég
amíg a nektár túl nem csordul
a peremén
egyszer minden fontosabb lesz
majd, mint te meg én
jó lesz majd egy gombóc
közepén...

játszunk olyat, hogy a hunyó
ezerig elszámol
és aki elbújt, mind előjön
mégpedig magától
és a vastagcsövű puskám
lehet a tiéd is
annyira akartunk nyerni
elfelejtettük, miért is...


rakjunk tüzet az éjszakában
hogy meg ne fázzon
kabát nélkül, aki bolyong
hogy végre találjon
valami nagykabáttal felérő
búvóhelyet
ahol épp olyt főznek,
amit ő szeret...