2012. október 23., kedd
...itt üljünk kettesben , hátradőljünk a párnázott ülésen, elég messze lévén egymástól, betartva az illő távolságot, de mégsem annyira messze, hogy ne tudnám kivenni pulóvered alatt a feszes mellbimbókat ne jutna eszembe, milyen gyönyörű volt a melled, mikor te voltál fölül és közel hajoltál hozzám, hogy mindkét kemény bimbót egyszerre próbáljam meg a szájamba venni, élénk rózsaszín mellbimbóidat amelyeket soha sem tudtam egyszerre szívni, mert a melled túl nagy volt és túl kemény ahhoz, hogy egymáshoz tudjam őket préselni a kettőt? Hát nem emlékszel, mennyit próbálkoztam vele, Honey? Mennyire szerettem hason feküdni alattad, mialatt te újfajta kínzásokat eszeltél ki, mint akkor is, mikor a talpamtól egészen a vádlimig apránként végignyalogattál, föl és le, föl és le, sose merészkedtél följebb, nyelveddel becéztél, harapdáltál mígnem olyan merevedésem támadt, hogy azt hittem, beleőrülök, ha mentem el nem engedem magam, és tele nem fröcskölöm a matracot, de te egy szót sem szóltál, továbbra is vadul harapdáltad a térdhajlatom selymes bőrét, mígnem ,éppen időben, ezt suttogtad: " fordulj meg",és két kezeddel magadba csúsztattad a péniszemet, de én már elsültem, mielőtt még beléd hatoltam volna, Honey, mielőtt egészen benned lettem volna ...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése