Te,te vad és titokzatos szépség, olyan félénknek tűntél, hogy azt hittem, hogy hiányzik belőled a képesség, hogy kiköveteld magadnak, amit akarsz, míg meg nem kértél rá, mutassam meg az elkészült műveimet, és a műteremben kiderült, tulajdonképpen a farkamat akartad magadban érezni, legalább annyira vadul, ahogy én vágytam rá, hogy beléd hatoljak, te aki megfenyegettél a pizzériában, mikor alig álltunk a lábunkon az éhségtől, hogy őrjítően felizgatsz, csakhogy harmadszor is magamévá tehesselek azon a délutánon... és képes is lettél volna elérni, pusztán a hangoddal, a szavaiddal, ha időben meg nem fékezlek...