2012. október 23., kedd
... másra se tudok gondolni, mint azokra az éjszakákra, mikor együtt aludtunk a műteremben, és arra ocsúdtam álmomból, hogy merevedésem van, kezeddel a péniszemet fogod, bár úgy tettél, mintha aludnál, az oldaladon feküdtél háttal nekem, két combod enyhén szétnyitva, úgyhogy könnyedén, óvatosan beléd hatolhattam hátulról, mintha nem akarnálak felébreszteni, és megjátszotta, mintha nem hallanám, hogy lélegzésed felgyorsul, miközben a lehető leggyöngédebben hatoltam beléd, apránként egyre beljebb, míg csak tövig benned nem voltam, két kezemmel átkulcsoltam a csípődet, ujjaim a combjaid közötti domborulatot keresték, álmatagon, mintha még aludnék, és akkor... Honey ... akkor kitapintottam azt a duzzadt, lüktető kis bimbót a lábad közt- akár egy érett eperszem-, és még mindig alvást színlelve, ujjaimmal felnyomkodtam a nedves nyílásban, megbizonyosodván, hogy valójában teljesen betöltelek,és ott is tartottam két-három ujjamat egyszerre, miközben hüvelykujjammal körkörösen dörzsölgettem a duzzadt klitoriszt. és hevesen hatoltam beléd hátúról, újra meg újra, még erőteljesebben, de az utolsó pillanatig visszatartva magam, mígnem tenyeremen és ujjaimon éreztem, hogy te elélveztél... istenem, de jó volt... egyikünk sem szólt egy szót se... mindketten hallgattunk, még másnap se beszéltünk róla. Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Most is ezt teszed velem, ugye, Honey, megjátszod magad, mintha nem vennéd észre, milyen őrülten kívánlak, őrültebben, mint valaha, s csak rád várok, hogy jelt adj, Igen ezt teszed... Túlságosan is jól ismerlek ahhoz, Honey, hogy ne tudnám.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése