Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől. Nem a szerelemtől félsz, hanem attól nem szeretnek viszont. Nem félsz elengedni, attól félsz, hogy tényleg elmegy. Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld, attól félsz, hogy megint ugyan az fog fájni...

Nem mindegy, hogy játékos lettél vagy játékszer...ha van büszkeséged, akkor idővel majd ráérzel.


Nagyon ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.

Sokan mondják, hogy nehéz engem kiismerni, én pedig nem tagadom: talán ha tökéletes lennék, nem lenne ilyen nehéz dolgunk. de közel sem vagyok tökéletes, SŐT! Mosolyt, de könnyet is csaltam már olyan ebereket arcára, akik fontosak nekem. Volt, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy csalódást okoztam és az is megtörtént már, hogy én csalódtam a másikban. Vártam, amikor nem kellett volna, máskor meg elkapkodtam a fontos dolgokat. Hibáztam már sokszor, és megtippelni sem tudom, hogy hányszor fogok még, de én ilyen lány vagyok. Közel sem tökéletes, de így vagyok önmagam... :)


Csak mond azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni, és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk. És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: "tévedtem".

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza  zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre , amelyik megnyílik...


A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass...