"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára...Legalábbis a monda szerint."
                                                                                                             Colleen McCullough: Tövismadarak

"(...)Mindig másokat hibáztatsz, miközben a problémáid okát kutatod, mindent megvizsgálsz, csak a tükörbe nem nézel bele. Inkább mártírként járkálsz. A valóság azonban az, hogy a világ egyikünk számára sem könnyű. Sosem volt, és soha nem is lesz az. De ha őszinte lennél magadhoz, megértenéd, hogy te sem vagy teljesen ártatlan.(...)"
                                                                                                          Nicholas Sparks:Vissza hozzád

"(...) Meg kell értened, hogy már nem az a lánya vagyok, aki egykor voltam. Feleség vagyok, és anya, próbálok együtt élni a döntéseim következményeivel, és más emberekhez hasonlóan én is követek el hibákat. Sokszor töprengek azon, hogy ki vagyok valójában, mit csinálok, és semmi különöset, ezt tudnod kell. Meg kell értened, hogy ... átlagos vagyok.(...)"
                                                                                                       Nicholas Sparks:Vissza hozzád

"(..) A barátok jönnek - mennek, a család viszont állandó. Nem, nem igazán bíztak meg egymásban, a bizalom azonban általában csak a "panaszkodás" szinonimája, panaszkodni, pedig többnyire időpazarlás. Az élet nem egyszerű. Sosem volt az, és a jövőben sem lesz, ezzel együtt kell élni- akkor meg minek panaszkodni? Az ember vagy rendezi a problémáit, vagy nem, de utána együtt kell élnie a döntésével.(...)"
                                                                                                             Nicholas Sparks: Vissza hozzád

" Túl melegem van , amikor felébredek. A mezítelen C.-re tekeredek. Mélyen alszik, de még így is magához szorít. Lágy reggeli fény szűrődik be a függönyön keresztül. Feje a mellemen, lábam az övére kulcsolódik, karom a gyomrán pihen.Fölemelem a fejem. Félek, hogy felébresztem. Olyan fiatalnak látom, annyira ellazult, álmában, és olyan nagyon szép. El sem tudom hinni, hogy ez az Adonisz az enyém, teljesen az enyém. Hmm... Óvatosan megérintem a mellkasát, ujjaim végigfutnak a szőrzetén, és még mindig nem mocorog. Szent tehén! El sem hiszem. Tényleg az enyém-néhány értékes pillanatra. Odahajolok, és gyengéden megcsókolom az egyik sebét. Halkan nyög, de nem ébred fel. Elmosolyodom. Megcsókolok még egyet, és kinyílik a szeme." E.L.J.

"Senkivel nem beszéltem még. Képtelen vagyok fecserészni. Nem, most nem kérek belőle. A saját szigetállamommá váltam. Feldúlt, háború sújtotta földé, ahol semmi nem terem, és kietlen a láthatár. Igen, ez vagyok én. A munkahelyemen tudok személytelenül kapcsolatot teremteni, de ez minden. Ha beszélnék anyámmal, még jobban összetörnék... és már nincs minek összetörnie." E.L.J.

" Az ember eltűnődhet fölötte, hogy vajon a földi haladás végső csúcsán korrigálja-e majd ezeket a nem egyező időket valami finomabb hangulat, valami egymásra hatás a társadalom gépezetén belül, szorosabb kölcsönhatás, mint amilyen ma lök bennünket körbe és előre; efféle tökéletesedés azonban nem jósolható, sőt még a lehetőségét sem tudjuk elképzelni. Elég az hozzá, hogy a jelen esetben, nem egy tökéletes pillanatban, a hiányzó kiegészítő rész a másiktól függetlenül járt-kert a földön, tompán és értelmetlenül, míg csak nagy későn meg nem jött az ideje. Ebből a félszeg késedelemből pedig fájdalmak, csalódások, megrázkódtatások, katasztrófák születtek, és különlegeset is felülmúló sorsok."          Thomas Hardy

"Merd megtenni azt, amit érzel., mondj igent, vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak-ha kell, darabokra-, tök mindegy, tedd azt,amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni- de leginkább merj önmagad lenni."  Oravecz Nóra

"A párkapcsolat, olyan mint egy ház. Ha tönkremegy a csap, nem veszel új házat, hanem megjavítod. Kivéve persze, ha a ház egy hazug geci. Abban az esetben felgyújtod az egészet a picsába, és veszel egy új házat, amiben már a csap is jó."   :)

"Elképzelem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni. Szeretni a férfit, aki szeret."                                                            Paulo Choelo

"Az emberi szívet egy másik emberi szívvel nem csak a harmónia köti össze. Sőt, éppen, hogy seb és seb hozza létre a mély kötődéseket. Fájdalom és fájdalom által, törékenység és törékenység által születnek a kapcsolódások. Nincs csendesség, melyben nem rejlik fájdalmas sikoly, nincs feloldozás, melyben nem omlik a földre a vér, nincs elfogadás melyhez nem kínzó veszteségeken át vezet az út. Ez rejlik a valódi harmónia mélyén."                                                                      (Murakani:Cukuru)

"Éljenek a férjek, akik elnyertek titeket,
 a lúzerek, akik elvesztettek titeket,
 és a mázlisták,akik még várnak rátok."

"És ahogy egyenként és összesen élvezték a szabadban a meleg napsugarat, úgy őrzött mindegyikük egy-egy külön kis napot a lelkében, hogy abban sütkérezzék, valami álmot, valami érzést, valami szeszélyt, vagy legalább valami távoli és idegenszerű reményt, amely noha talán már-már semmivé zsugorodott, még mindig élt, ahogy a remény élni szokott. Így aztán mind derűsek voltak, és sokan közülük vidámak..."
                                                                                                                                    Thomas Hardy

" Végül is, minden lángoló szerelem addig tart, amíg a felek el tudják hitetni a másikkal, hogy azok, akiknek a másik gondolja őket. Ez akár sokáig is tarthat, attól függően, hogy mennyire tényleg..."    :)
                                                                                                            Marthy Barna   (Firkin)

"Tudod a férfiak azt hiszik, hogy bármi, amit a nő kiejt a száján, megoldásra váró probléma. Nem pedig valami homályos gondolat, amit szeretnénk megcsócsálni és megbeszélni valakivel, aztán megfeledkezni róla. A férfiak cselekedni akarnak." E.L.J.

"A férfiak nem igazán bonyolultak. Nagyon egyszerű teremtmények. Általában arra gondolnak, amit mondanak. Mi pedig órákat vesztegetünk azzal, hogy próbáljuk kielemezni, mit is mondtak. Pedig olyan nyilvánvaló." E.L.J.

"Áttértünk a hídon, és az út ismét neonlámpák fényében úszik, hogy arca felváltva van sötétben és világosban.Mennyire találó metafora. Ez a férfi, akit valaha romantikus hősnek gondoltam, fénylő, bátor, fehér lovagnak- vagy sötét lovagnak, ahogy ő mondta. Nem hős:ember, akinek komoly, mély érzelmei, gondjai vannak, és magával von a sötétségbe. Nem vezethetném vissza a fénybe?" E.L.J.

"Beleestem valakibe, aki érzelmileg elzárja magát. Csakis sérülhetek egy ilyen  kapcsolatban-a szívem mélyén jól tudom.Beleestem valakibe, aki a saját bevallása szerint is teljesen elcseszett ember(...)Szörnyű lehet, ha valakit ilyen erők hajtanak, mint őt" E.L.James

" Amikor rájössz mennyire több vagy, és a partnered elhiteti végre veled, többre vagy hivatott és megérdemled, hogy pillanatokra elrepülj magasra az élvezetek közé."

"(...) vannak győzelmek, melyek zsákutcába vezetnek, mint ahogyan vannak olyan  bukások is, melyek új távlatokat nyitnak előttünk.(...)" P.B.

"(...) Mert a szakítás túlzottan is nevetséges esemény ahhoz, hogy a maga szabvány rituáléja szerint oldjuk meg, s én egy leheletnyi kis mocskot hozzáadagolva akartam kivonni magam a ragacsos ostobasága alól.(...)" P.B.

"(...) Két okból is aggasztani fog, ha valaki szeretettel viszonyul hozzád: először azon fogsz tűnődik, miért nem szeret mindenki egyazon hévvel, aztán arra kezdesz gyanakodni, hogy annak a nőnek, aki így imád, bizonyos gyengeségei lehetnek. Ha engem szeret, az azt jelenti, hogy elveszett ember, mert ki más vehetne komolyan egy ennyire értéktelen valakit, mint egy utat vesztett, aki abban találja meg a számítását, hogy egy ilyen emberi roncsba kapaszkodik.(...)"P.B.

"(...) Az,hogy elsők vagyunk egy férfi vagy egy nő szívében, szánalmas kis teljesítmény, király vagyok-e, amiért a te királyod vagyok?(...)" P.B.

"(...)Ha valami jót mondanak rólunk, abból semmi újat nem tudunk meg: mindig újabb megerősítésekre van bizonyosságokra, más, még ha ingatag bizonyosságokra is.(...)" P.B.

"(...) Legyél bármilyen elbűvölő és intelligens, mindig akad majd egy olyan nő, aki gyűlöl a tehetségedért a sikeredért, s aki nálad jobban kedveli a kevésbé befutottakat, illetve ha vesztes és szerencsétlen vagy, bizonyos nők a csúfságod s a sikertelenséged vetik a szemedre.(...)"P: B.

"(...) E csavargó vagy ledér nők irántunk tanúsított közönye, azaz megvetése felszínre hozta emberfeletti lényegüket;lenyűgözött a gyermekek és kutyák iránti szeretetük, túlzó szentimentalizmusuk, republikánus tegeződésük, mely a megvásárolható szerelem medokrációjának légkörét teremtette meg valamennyi ügyfelükkel szemben.(...)" P.B.

"(...)Mit jelent egy párkapcsolat?
Lemondást a létezésről a biztonságért, a törvényes szerelem minden vonzalmat nélkülöző ábrázatáért. Ez a bezártság banálissá teszi a köznapiság iránt a legparányibb tehetséget sem mutató embereket is, s nehézkessé változtatja akár a legmozgékonyabbakat. Láttam embereket tönkremenni magam körül a középszerűségtől, a házastársi intézmény mocsarában lemondóan megöregedni, lassan-lassan elbúcsúzni ifjúkori lendületükből. Láttam vakmerő férfiakat, szabad nőket, akiket a páros élet lelassított,színtelenné tett, akik az együttélésben elvesztették kirobbanó egyéniségüket. Gyűlöltem(...)  azt az engedelmességet, amellyel elfogadják partnerük hibáit, azt a ragacsos bűntársi viszonyt, mely az árulásig vezet, s ami még mindig összeköti őket. Egyetlen barátom sem akadt, aki megmenekült volna attól a negédességtől, aki ne szol

"(...) Természetesen a szajhákat is hajtottam, megvesztem ,attól, hogy olyanok, mint a legelő. élettől reszkető állatok:félmeztelen keblekkel, széttárt combokkal, az alhasukon csipkés pántokkal és harisnyakötőkkel durva örömökre hívogatják a járókelőket baljóslatú barlangjaikba. Epikureizmusom tette értékessé számomra a gyors szerelmüket;hiszen általuk válhat valóra, hogy a lehető legtöbb testhez jussunk hozzá a lehető legrövidebb idő alatt. A pénz itt csak arra szolgált, hogy lerövidítsem a távolságot az étvágyam és ezen étvágy kielégítése között. Annak a luxusát élveztem, hogy takarékoskodhattam a csábításokkal, s áldottam a pénzt, mely az emberek megrontásával semmihez sem hasonlítható erotikus kitárulkozásra készteti őket. Túl ezen,a pénz azt is lehetővé tette számomra, hogy mindenfajta olyan nőbe belekóstolhassak, akiért megőrültem, a akikből az élet csak kis mennyiséget biztosított számomra.(...)" P.B.

"(...) Nincs az a  gyengéd hitves, vagy az a körülrajongott szűz, aki ne hagyná ott, azon nyomban sovány kis monogám katyvaszát, ha biztosítanák arról, hogy helyette rengeteg társra, a szerelemben pedig állandó megnyugvásra talál.(...)"

"(...) Mert a csók önmagában semmiség, amellett, amit előkészít az együgyű és szokványos kis valamit, amit párosodásnak nevezünk.(...)" P.B.

"(...) Úgy éreztem , hogy ezzel a találkozóval mindent összebékítve: meglesz nekem a feleségem, s megszabadulok a férjtől. Hátra volt még B. Hazudnom kell neki. Haboztam;hosszan mérlegeltem, mibe kerülhet egy árulás. A mi kapcsolatunk hallgatólagos egyezményeken alapul, amely az idők során megerősödött, s ugyanolyan szigorúvá vált, akár egy házassági szerződés. Természetesen a hazugsággal mindig együtt járórosszallás miatt felmerült bennem, hogy elhalasztom a dolgot, de mivel igazából először fogom "megcsalni"- szándékosan használom ezt az elavult kifejezést-nem volt túlságosan sok nyugtalankodni valóm. És azután abban  is reménykedtem, hogy egy kis ürüggyel megőrzöm magamnak e csöppnyi ármány, titkát. Végül is Isztambulig csak két napunk volt hátra, s ennek megfelelően csökkent annak a kockázata, hogy kitudódhat az estet.(...)"   P.B.

"(...) Kéjjel és pompával telítődve végül is megszüntettem a varázslatot. Kiéheztem a zajra, a mozgásra, a tömegre, a ricsajra. Hamarosan tompán ideges légkör alakult ki körülöttünk;kihűltem és csapodár természetem, amint fulladozni kezdtem kábító lényétől, rögvest a jogait követelte. Az volt számomra, ami én neki, egyfajta vad megrázkódtatás, olyan fellángolás, mely minden mást elsöpört. Ez a vad, s immár gazdátlan erő most ellenünk fordult. A tornyosuló viharfelhők, tömény víztartalékukkal nem sokáig késlekedtek, igazi viharok törtek ki.  Miután szeretőmet piedesztálra állítottam, most új, imádni való bálványt keresve vadul lerántottam onnan. A nagyon buja pillanatok, mivel többnyire szunnyadó erőket ébresztenek fel, rögvest kegyetlenséggé alakulhatnak át. És a kijózanodás mindig düh kíséri. Nehezteltem a társnőmre, amiért már nem éleszt bennem elegendő szenvedélyt, s rájöttem, azt szeretem, hogy szemérmesen eltűnjék előlem. Miután már kevésbé szerettem, szinte már gyűlöltem, a mivel a perverzió volt az az ember, melyet gyűlöletünk felhasznált, az eltűnt perverzió gonoszsággá alakult át.(...)     P.B.

"(...) Nem éreztem úgy, hogy kényszerből cselekszem, a szabadságot mindig is a kiegyensúlyozatlanság bizonyítékának tartottam, s így megkíméltük magunkat a kicsinyességektől, a megalkuvásoktól, a megbomlott párkapcsolatok hazugságaitól.(...)    P.B.

"(...) A szerelem minden formája, legyen az bármely harmonikus is, drámát vagy lappangó bohózatot rejt. És még a legtisztességesebb férfiban is van némi gazemberségre való hajlam.(...)   P.B.

"(...) Végül pedig egy olyan romantikus szerelem ideál-képe tartotta fogva, amelyet távolról sem osztottam. Számára, aki most először szeretett, a szenvedélyen kívül minden más felesleges kacat. ostobaság, szőrszálhasogatás s érdektelen okoskodás volt. Minden fenntartás nélkül ragaszkodott az érzelmeihez, anélkül, hogy a legapróbb zavar fékezte volna  a lendületét. Vidám volt, dinamikus, s olykor szenvedett attól, hogy csak egy szép lány, akinek a bájai miatt udvarolnak, s oly lendülettel vetette bele magát a kalandokba, mely eleve nélkülözött minden higgadt számítást: azt hitte, hogy intenzíven lehet élni egy párkapcsolat keretein belül, ami viszont az én szememben hamis utópiának tűnt. De az a  szándék, hogy az intenzitást a párkapcsolattal házasítsa össze, annyira meghatott, hogy végül is még jobban megszerettem,  azt a  szenvedélyt, melyet irántam érzett. Tehát már itt csírázni kezdtek a meg nem értés magjai.(...)     P.B.

"(...) magam is boldogságot színleltem, áldozatként azon erőltetett könnyedségnek, amelynek szellemében a modern idők szerelmesei arra kényszerülnek, hogy a szenvedést testi hibaként fogják fel, a féltékenységet pedig neveltetési fogyatékosságként (...)   P.B.

"(...)Szeretni annyit tesz, mint beleegyezni abba, hogy a másiknak végtelen hatalma legyen fölöttem(...)  P.B.

"(...) gyanakodni kell azokra a lényekre, akik szeretnek, mivel ők a lemegátalkodottabb  ellenségeid is. Ezért aztán csak ismeretleneknek adom ki teljesen ki magam. A felém irányuló figyelme a hasznára válik, mert én valósíthatom meg azt, amire csak kevés reménye lehetett.: olyan kalanddal kerülhet kapcsolatba, amely nem önre tartozik... ha ugyan máris nem tartozik önre(...)   P.B.

"(...) az első látásra születő szerelemnek nincs kiválasztott helye. Ha hiszünk a véletlenbe, még egy ilyen kereken gördülő kaszni a paradicsom előszobájává válhat. Mindig is jobban fogok vonzóndi a véletlen szülte ismeretségeimhez, mint azokhoz, amelyeket a barátaimnak köszönhetek, mert úgy képzelem, hogy a bennünket összehozó sors misztikusan tovább munkálkodik a kapcsolat megtermékenyítésén. És ma már csak a váratlan események képesek visszaadni az élet hevét.(...)"  P.B.

"had mutassam meg,milyen az Élet, ha megélik minden pillanatát. Nincs múlt, nincs jövő, csak az az egyetlen tökéletes pillanat, amelyben vagyunk, és nincs bűntudat, nincs szégyen és egyáltalán nincs mitől félni.(...)
                                                                                                                          (A szirén)

"Az élet olyan, hogy az események sohasem vágnak, nem is vághatnak egybe várakozásunkkal.(...)"      
                                                                                                                        Charlotte Brontte

"Az élet változó évszakok, változó színpadok, változó álmok sorozata, és nekünk ezekkel együtt kell változnunk.(...)       S.D.

"(...) Nincsenek véletlen találkozások az életben. Minden ember az életünkben vagy egy TESZT agy BÜNTETÉS, vagy agy AJÁNDÉK.(...)"

"... Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmiben, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység  és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőknek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönadni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek, mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon nézz rá derűsen mert senkinek nincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak aki már nem tud mosolyogni!"

"... Ők sportolók , mi játékosok vagyunk..."
"...MI a pólót elsősorban mindig is szellemi sportnak tartottuk, ahol a szív támogatja az észt, s az izmok csak arra valók, hogy improvizatívan, elegánsan meg tudjuk valósítani mindazt, ami  a fejünkben és a lelkünkben megszületett..."

"... Most már bevallom neked kisfiam, én titokban ilyesmire számítottam. 16 év együttlét után már 2 ember kapcsolata sem tud úgy működni, mint ahogyan az elején tudott, 13-é vagy az edzővel együtt 14 meg pláne nem(...) Szóval, az idő múlásával egyre többet kell dolgozni azon, hogy legalább nagyjából meglegyen a régi összhang , ti meg ezt mintha elfelejtettétek volna vagy tévedek?(...) Ültetek a babérokon, közben a világ felnőtt hozzátok, és le is hagyott.(...) Tudod mit mondok? Én Peking után lecseréltelek volna titeket a Dénes helyében. Szépen, ünnepélyesen nyugdíjba küldtem volna mindenkit, és új csapatot építettem volna.(...) Vagy ha nem a játékosokat, akkor az edzőt lehetett volna lecserélni, lényeg, hogy valami újat kellett volna hozni, mert ennyi idő után a legjobbak is beleszürkülhetnek a változatlanságban. Már Athén után necces volt a dolog, mert ha jól emlékszem, Pekingig nem nyertetek semmit, de ott aztán mégis kijött a lépés, így már elhitte mindenki, hogy a magyarok tényleg olimpiaspecialisták, tuti lesz a győzelem Londonban is.(...) Álomvilágban élt a szakma. Aludtunk, a világ meg haladt..."
                                                                                                                  Kásás Tamás

"Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az,  aki meg őrülten szeret valami olyanhoz ragaszkodik, betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, amitől többnek érezd magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel. Az bizony örökre megmarad..."

"... emberek élete múlik el úgy, hogy a szerelemet keresik, akarják, szükségük van rá, kutatják, és legtöbbször nem találják meg, de néha-néha egyszer az életben eljön a nagy pillanat, a szerelem jön elénk, az ölünkbe hullik, kopogtat az ajtókon, és azt mondja:"Itt vagyok, tessék, a tied vagyok!" És ha eljön hogy tudnánk elfordulni tőle? Hogy mondhatjuk azt:"most nem, talán majd később"? Hogy szalaszthatnánk el azt a lehetőséget, jól tudva, hogy többé vissza nem jön?"    D.S.

"Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyen az életünkben, az helyet csinál benne, nem pedig neked kell megküzdeni a helyért..."

"Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, és mégis akarjuk. Tudjuk, hogy fájni fog,és mégis belesétálunk. Persze, hisz imádjuk a csapdákat, a veszélyt, a kihívást... Mi NŐk meg főleg. Mert mi kell nekünk... Csak az ami nem szokványos. Ami nem egyszerű, ami bonyolult, mi más , mert azt hisszük, hogy majd nekünk egyszerű lesz. Nekünk menni fog. Aha, csak egy aprósággal néha elfelejtünk foglalkozni. Mégpedig azzal, hogy az elején megéreztük, ez is olyan lesz, mint a többi. De valamiért még mindig nem hallgatunk az érzéseinkre. Pedig mennyi csalódástól kímélnénk meg magunkat. Végül is, Pofonból tanul az ember..."  Oravecz Márta

"Önbizalom nélkül nincs siker, csak félelem és görcsök. Mindenkii annyi tiszteletet és megbecsülést kap a másiktól, amennyire önmagát tiszteli."

"Valójában minden Nőbe beleszeret valaki, és annak a valakinek Ő a szép..."

"Önbizalmat  csak magadnak tudsz adni.Azt mondom: lépj ,a, holnap és holnapután! kezdd el magadban... s aztán szaladhatsz, és később repülhetsz is..."

" Csak akkor bántanak meg  mélyen minket a gonosz szavak, ha valahol a lelkünk mélyén elhisszük, igazuk van. He elég magabiztosak vagyunk, akkor csak egy zavaró jel..."

"Ahhoz, hogy a gonosz győzedelmeskedjék , csak annyi szükséges, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit...(...) Semmitől sem kell félni, csak a félelemtől... M. K.

"-Amúgy mi újság van Tomikám?
-Minden rendben, Fúl alkoholista vagyok, pánikbeteg, klausztrofóbiás, meg van 1-2 dolog, meg van 1 kis nyugdíjam. Én itt találtam meg a családom, Székelyek között, nem rúgnak belém, nem szarnak le, de kihasználnak..., jah kihasználnak..."
                                                              On Air Day Tours

"A testnevelés az életre nevel, értéket közvetít, eszmerendszert  alakít ki, tudást ad és fejleszti a képességet, méghozzá abban a korban,amikor a fiataloknak a legnagyobb szüksége van..."