"(...) Végül pedig egy olyan romantikus szerelem ideál-képe tartotta fogva, amelyet távolról sem osztottam. Számára, aki most először szeretett, a szenvedélyen kívül minden más felesleges kacat. ostobaság, szőrszálhasogatás s érdektelen okoskodás volt. Minden fenntartás nélkül ragaszkodott az érzelmeihez, anélkül, hogy a legapróbb zavar fékezte volna  a lendületét. Vidám volt, dinamikus, s olykor szenvedett attól, hogy csak egy szép lány, akinek a bájai miatt udvarolnak, s oly lendülettel vetette bele magát a kalandokba, mely eleve nélkülözött minden higgadt számítást: azt hitte, hogy intenzíven lehet élni egy párkapcsolat keretein belül, ami viszont az én szememben hamis utópiának tűnt. De az a  szándék, hogy az intenzitást a párkapcsolattal házasítsa össze, annyira meghatott, hogy végül is még jobban megszerettem,  azt a  szenvedélyt, melyet irántam érzett. Tehát már itt csírázni kezdtek a meg nem értés magjai.(...)     P.B.