"(...) Úgy éreztem , hogy ezzel a találkozóval mindent összebékítve: meglesz nekem a feleségem, s megszabadulok a férjtől. Hátra volt még B. Hazudnom kell neki. Haboztam;hosszan mérlegeltem, mibe kerülhet egy árulás. A mi kapcsolatunk hallgatólagos egyezményeken alapul, amely az idők során megerősödött, s ugyanolyan szigorúvá vált, akár egy házassági szerződés. Természetesen a hazugsággal mindig együtt járórosszallás miatt felmerült bennem, hogy elhalasztom a dolgot, de mivel igazából először fogom "megcsalni"- szándékosan használom ezt az elavult kifejezést-nem volt túlságosan sok nyugtalankodni valóm. És azután abban  is reménykedtem, hogy egy kis ürüggyel megőrzöm magamnak e csöppnyi ármány, titkát. Végül is Isztambulig csak két napunk volt hátra, s ennek megfelelően csökkent annak a kockázata, hogy kitudódhat az estet.(...)"   P.B.