"És ahogy egyenként és összesen élvezték a szabadban a meleg napsugarat, úgy őrzött mindegyikük egy-egy külön kis napot a lelkében, hogy abban sütkérezzék, valami álmot, valami érzést, valami szeszélyt, vagy legalább valami távoli és idegenszerű reményt, amely noha talán már-már semmivé zsugorodott, még mindig élt, ahogy a remény élni szokott. Így aztán mind derűsek voltak, és sokan közülük vidámak..."
                                                                                                                                    Thomas Hardy