Kedd este mit tud csinálni az ember Pesten??? Elmegy a barátnőjével kocsmázni, hívunk + 1 főt, ismerkedünk idegenekkel, elmegyünk Moriba GYALOG!!!, hazafelé pizza+ olaszok útbaigazítása kissé ittasan, hazaesés fél 6 kor.... reggel úgy kelni mint akin végigment 6 kamion.... Szeretlek Magyarország! (Budapest) :) <3

Talán ez lenne a női logika? Hogy menekülünk azok elől a srácok elől, akik boldoggá akarnak tenni, és mindennél jobban küzdünk azokért, akik csak fájdalmat okoznak??

 Mindig az kell ami nem lehet a miénk, vagy csak nagy nehézségek árán.... de vannak azok a dolgok mikor rombolsz akaratodon kívül, önhibánk kívül... de hát mi nők ilyenek vagyunk... ez kell nekünk, mert ha nem ver minket az Isten, nem is érezzük jól magunkat. A legrosszabb, hogy önhibám kívül a ballépéseddel szét tudsz cseszni 1 barátságot, és nem az az ember a hibás, ami miatt döntöttél rosszul... neeeem Te aki csak másodhegedűs voltál, 1 játékszer... de Te belementél , mert nincs vesztenivalód... a végén rádöbbensz , hogy igen is van , volt:a Barátság

Talán egyszer nekem is lesz majd...mikor én leszek a fontosabb dolog... :)

Meglepetések éjszakája... Pákó tejfakasztója, kis kirándulás, jól sikerült este... :) ;)

Az emberek midig azt hiszik el, amire vágynak. Boldogan hagyják átverni magukat, hogy megkapják amit akarnak, az illúziót, hogy lehetnek valakik, hogy nincsenek egyedül, hogy van kiút ebből a pöcegödörből,és az illúzió drága mulatság... De mégy így is megéri.
( Kaméleon)

Elnyúlt az ágyon, és gondolatban számba vette azokat a férfiakat, akikkel Kaliforniában viszonyt folytatott. Mindegyikük újabb színekkel gazdagította erotikus fensőbbségtudatát, szexuális találékonyságát.Sokat tanult tőlük. De valahányszor együtt volt Angussal, a férfi olyan elementáris erővel követelte magának a testét, oly féktelen vágyat tanúsított iránta, hogy néha egyenesen megriadt tőle. Angus a tulajdona volt. Hozzátartozott. itt az ideje, hogy teljesen az övé legyen.

Semmi nem indokolja többé, hogy Angus New Yourkban maradjon, döntötte el magában Victoria. Régóta rájött már, hogy a férfi kényelemszerető, nem egykönnyen szánja rá magát, hogy megtegye élete sorsdöntő lépését- melyik férfiban ne lenne föllelhető e gyarló vonás?-, ám Victoria iránti szenvedélye találkozásaik ritkulásával párhuzamosan fokozódott, mélyült. Victoria minden sejtjében, minden ízében, legapróbb porcikájában érezte, hogy nincs nő, aki olyan fizikai hatalommal bírna egy férfi fölött, mint ahogy ő tartja uralma alatt Angust.

A rossz lányok, idén virgácsot kapnak! ;)

-Ha ezt a házasságunk előtt tudom...
-Akkor?
-Akkor is hozzád mentem volna, te,te szerencsétlen flótás. Te,semmiben sem különbözöl a világ többi férfiújától, csupán ügyesebben palástolod a fogyatékosságaidat.De most , hogy már tisztában vagy egyéniséged eme gyarló vonásával, talán megpróbálhatnál előmászni a barlangodból, aztán billentsd magad fenéken, térj észhez, és próbálj meg felvilágosodott ember módjára gondolkodni és cselekedni, ahogy azt joggal elvárhatom tőled...

- Elmondta neked,hogy első szeretkezésünkkor mg szűz voltam?- rikácsolta anyjának Victoria.
- MIndig gyanítottam, hogy van benned valami természetellenes, Victoria-jegyezte meg Millicent szelíd, jóságos hangon.-  E felettébb megható apróságról nem volt tudomásom, tényleg nem, de végül is van valami jelentősége annak, milyen módon nyilvánul meg a neurózisod? Jobban tetted volna, ha minden férfinak, akivel csak összeakadsz, készségesen széttárod elbűvölően hosszú, karcsú lábadat, ahelyett hogy mostohaapádnak őrizgeted a szüzességedet, nem gondolod??...

- Victoria-kezdte Angus fennhangon, miután megköszörülte a torkát-, édesanyád tudja, hogy 5 év óta viszonyt folytatunk egymással.- Victoria alig, ismert a hangjára, kemény és nyers volt, jelezve, hogy nem tr közbevetést.- Millicent tudja, hogyan hálóztál be- folytatta Angus gépiesen, mintha betanult szöveget darálna.- Tudja, hogy józan ítélőképességemet elveszítve nem bírtam ellenállni annak, hogy szeretkezzem veled, és azt is,hogy kapcsolatunk sosem szakadt meg, még az után sem, hogy megkívánván szabadulni tőled, Kaliforniába küldtelek. Tudja,mily gyarló módon adtam meg magam, újra meg újra, szexuális vonzerődnek mennyire nem tudtam ellenállni csábításodnak. Pontosan tisztában vele, milyen őrülten viselkedtem, milyen szégyentelenül gyönge és ostoba voltam, hogy nem utasítottalak vissza már a kezdetek kezdetén. Azután, hogy Southatomban felhívtál, mindent bevallatom neki...

-El fogsz pusztulni itt, Angus, bele fogsz őrülni az utánam való vágyakozásba, tudod jól, ugye tudod? Ugye tudod, te szánalmas alak? A férfiasságodnak egy életre vége, hát nem érted?

Szó se róla, őrülten romantikus húzás, de vajon minden nő ujjongva fogadta volna-e, ha ripsz-ropsz elrabolják Velencébe?Valószínűleg igen. Bizonyára túlzottan érzékeny, korholta magát Gigi.  A férfi és nő romantikáról alkotott elképzelései nem szükségképpen esnek egybe. A nők többsége bizonyára megveszne egy olyan férfiért, aki smaragdokkal halmozza el, álomszép helyekre röpíti, és nem róná fel neki, hogy nyíltan kimutatja tulajdonosi érzelmeit,  függetlenül attól, hol és mikor teszi, vagy ki figyeli őket.
Az az igazság, hogy Ben nem birtokolja őt. Legalábbis még nem...

Mialatt töprengve járkált föl- alá, arra gondolt, mint nem adna azért, ha ismét a mélységes depresszió sűrű burkában találhatná magát, mint akkor, amikor Valentine meg ő,jóval a házasságuk előtt, Valentine rejtélyes szeretőjéről vitatkoztak. Az, jelenlegi lelki állapotához képest, móka volt a javából. Arra emlékszik csupán, hogy minden érzése eltompult, az élet pozitív dolgaira gomolygó szürkeség borult, hatalmába kerítette az önsajnálat, nem látta értelmét annak, hogy tovább lépjen.

... másra se tudok gondolni, mint azokra az éjszakákra, mikor együtt aludtunk a műteremben, és arra ocsúdtam álmomból, hogy merevedésem van, kezeddel a péniszemet fogod, bár úgy tettél, mintha aludnál, az oldaladon feküdtél  háttal nekem, két combod enyhén szétnyitva, úgyhogy könnyedén, óvatosan beléd hatolhattam  hátulról, mintha nem akarnálak felébreszteni, és megjátszotta, mintha nem hallanám, hogy lélegzésed felgyorsul, miközben a lehető leggyöngédebben hatoltam beléd, apránként egyre beljebb, míg csak tövig benned nem voltam, két kezemmel átkulcsoltam a csípődet, ujjaim a combjaid közötti domborulatot keresték, álmatagon, mintha még aludnék, és akkor... Honey ... akkor kitapintottam azt a duzzadt, lüktető kis bimbót a lábad közt- akár egy érett eperszem-, és még mindig alvást színlelve, ujjaimmal felnyomkodtam a nedves nyílásban, megbizonyosodván, hogy valójában  teljesen betöltelek,és ott is tartottam két-három ujjamat egyszerre, miközben hüvelykujjammal körkörösen dörzsölgettem a duzzadt klitoriszt. és hevesen hatoltam beléd hátúról, újra meg újra, még erőteljesebben, de az utolsó pillanatig visszatartva magam, mígnem tenyeremen és ujjaimon éreztem, hogy te elélveztél... istenem, de jó volt... egyikünk sem szólt egy szót se... mindketten hallgattunk, még másnap se beszéltünk róla. Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Most is ezt teszed velem, ugye, Honey, megjátszod magad, mintha nem vennéd észre, milyen őrülten kívánlak, őrültebben, mint valaha, s csak rád várok, hogy jelt adj, Igen ezt teszed... Túlságosan is jól ismerlek ahhoz, Honey, hogy ne tudnám.

...itt üljünk kettesben , hátradőljünk a párnázott ülésen, elég messze lévén egymástól, betartva az illő távolságot, de mégsem annyira messze, hogy ne tudnám kivenni  pulóvered alatt  a feszes mellbimbókat  ne jutna eszembe, milyen gyönyörű volt  a melled, mikor te voltál fölül és közel hajoltál hozzám, hogy mindkét kemény bimbót egyszerre próbáljam meg a szájamba venni, élénk rózsaszín mellbimbóidat  amelyeket soha sem tudtam egyszerre szívni, mert a melled túl nagy volt és túl kemény ahhoz, hogy egymáshoz tudjam őket préselni a kettőt? Hát nem emlékszel, mennyit próbálkoztam vele, Honey? Mennyire szerettem hason feküdni alattad, mialatt te újfajta kínzásokat eszeltél ki, mint akkor is, mikor a talpamtól egészen a vádlimig apránként végignyalogattál, föl és le, föl és le, sose merészkedtél följebb, nyelveddel becéztél, harapdáltál  mígnem olyan merevedésem támadt, hogy azt hittem, beleőrülök, ha mentem el nem engedem magam, és tele nem fröcskölöm a matracot, de te egy szót sem szóltál, továbbra is vadul harapdáltad a térdhajlatom selymes bőrét, mígnem ,éppen időben, ezt suttogtad: " fordulj meg",és két kezeddel magadba csúsztattad a péniszemet, de én már elsültem, mielőtt még beléd hatoltam volna, Honey, mielőtt egészen benned lettem volna ...

A férfi arccsontja alatti enyhe mélyedésben, ahova oly sokszor kalandozott el a nyelve, keskeny vonalú száján, melyet olyan gyakran tapasztott be csókjaival hagyta, hogy a férfi közel jöjjön hozzá, megérintse, és hirtelen orrában érezte a férfi testének jólesően ismerős illatát.

Melyikük jobb? Sam, aki azért taszít el téged, mert nem kezeled egyenrangú partnerként, vagy Spider, aki úgy bánik veled, mintha soha nem is lehetnél egyenrangú vele, mintha minden erőfeszítésed  hogy elérj valamit, az ő segítsége nélkül eleve kudarcra lenne kárhoztatva? Nem, nem az a kérdés, melyikük  a jobb. Inkább melyikük rosszabb???

Szóval ki is játszadozik itt a másikkal???Képes lennék ebben a pillanatban térden csúszva könyörögni neki, hogy tegyen a magáévá, rá tudnám venni magam,lehúzni a cipzárját, elővenni  az ágaskodó, kemény péniszét, azt az óriásira duzzadt hímvesszőt, melyet úgy ismerek, akár a tenyeremet, és két kézzel megragadva magamba....ó, istenem, érezni szeretném ajkát az ajkamon, a farkát magamban, nem volt észnél, hogy elhoztam őt ide, le tudnám szaggatni magamról  a ruhát, szétvetni a lábam, itt, ezen a padkán, ebben a pillanatban hagyni, hogy megérintsen, nyelvével becézzen, a végsőkig felizgasson, hogy megnyíljak neki, ahogy a szokása volt, és aztán betegye... hiszen ő is iszonyúan akarja...azt gondolja tán, nem látom rajta? Képtelenség, hogy ne sejtse, még ebben a félhomályban is határozottan ki tudom venni, mennyire duzzadt és merev ott, mennyire sóvár, milyen őrült türelmetlenséggel várja, hogy legalább valami apró jelet adjak, anélkül  egyél lépést sem közeledik felém...

Te,te vad és titokzatos szépség, olyan félénknek tűntél, hogy azt hittem, hogy hiányzik belőled a képesség, hogy kiköveteld magadnak, amit akarsz, míg meg nem kértél rá, mutassam meg az elkészült műveimet, és a műteremben kiderült, tulajdonképpen a farkamat akartad magadban érezni, legalább annyira vadul, ahogy én vágytam rá, hogy beléd hatoljak, te aki megfenyegettél a pizzériában, mikor alig álltunk a lábunkon az éhségtől, hogy őrjítően felizgatsz, csakhogy harmadszor is magamévá tehesselek azon a délutánon... és képes is lettél volna elérni, pusztán a hangoddal, a szavaiddal, ha időben meg nem fékezlek...

     Gabrielle, igen, semmi kétség, Gabrielle, a " La Coucher de Gabrielle"-t megteremtő isteni színésznő állítása szerint e köntös volt a szerencsetalizmánja, mert Folies-Bergéres-beli  debütálása alkalmával ezt viselte. Egy tavaszi estén lépett először a világot jelentő deszkákra, történetesen Párizsban, egy olyan korban, amikor társadalmi rangjától függetlenül minden nő 5 réteg alsóneműt viselt magán, pántok, kapcsok és gombok rafinált módon elhelyezett tömkelegével egymáshoz erősítve, melyet kifejezetten úgy terveztek meg, hogy kinyitása mérhetetlenül sok időt vegyen igénybe. Akkoriban a nők, különösen a mi isteni Gabrielle- ünk, nem kívántak olyan benyomást kelteni, mintha bármely férfiember könnyedén meghódítaná őket. Minden nő tisztában volt vele, hogy a férfiak csupán egyetlen dolgot akarnak tőle, és szentül eltökélte, hogy azt a valamit nem hajlandó odaadni neki, mert a mamájától sokat hallott a férfiak eme kívánságának teljesítésével járó veszélyekről, márpedig ama korban, az anyai bölcsesség iránytűnek bizonyult a bűnös világ útvesztőiben.
     A mi Gabrielle- ünk született álmodozó volt, s elnézve a fák bíbor alkonyattól megvilágított duzzadó rügyeit, eszébe jutottak a magányos férfiak, akik Párizs szerte talán épp akkortájt tartottak hazafelé kietlen legénylakásukba.Ó érző szívű Gabrielle! E férfiak, legyenek bár gonoszak és veszélyesek, tűnődött magában, bizonyára  szörnyen magányosak üres lakásukban. Hirtelen szánalmat érzett irántuk, egyre növekvő szánalmat, miközben feljött az újhold, és az Esthajnalcsillag sejtelmesen árasztotta reá a fényt. Nincs hát semmi, amivel egy irgalmas szívű leány felvidíthatná őket, töprengett, természetesen anélkül, hogy feélve őrzött kincsét föl kellene áldozni?
      Gabrielle estéről estére csak ezen  törte a fejét, míg csak nem megszületett agyában a civilizáció történetének- legalábbis a francia civilizációnak, ami egyre megy- korszakalkotónak eredeti gondolata  Mi lenne, ha egy nő, egy tartózkodó  szűzies és elragadó szépség, mint maga Gabrielle, megengedné e szánni való agglegényeknek, hogy végignézzék, amint lefekvés előtt levetkőzik? Mi történne, ha ezentúl atlaszselyem, krémszínű csipkedíszítésű hálóköntösében jelenne meg, amint három évig szorgosan félretett soujaiból vásárolt nemrég? Mi lenne, ha e köntös óvatosan lehullana róla, miközben ő - a rátapadó mohó tekintetekről tudomást sem véve- elmélyülten hallgatná a zongorista által játszott érzelmes klasszikus melódiákat? Mi lenne, ha lassan , nagyon lassan, a zenével összhangban, a kapcsokon, gombokon finoman matatva, levetné magáról a csupa selyemcsipke alsóneműk 5 rétege közül a legfelsőt? Aztán a következőt meg a rákövetkezőt  Aztán még egyet. Az utolsót, az ingmellet és a fodros bugyogót persze soha nem vetné le, nem pusztán azért, mert a férfiakat szemérmetlen gondolatokra csábítaná, hanem mert a színházat rögtön bezárná a csendőrség.
    A színpadra paravánt kell állítani, döntötte el magának Gabrielle, hogy semmi se látsszék, amikor azt a bizonyos utolsó réteget lehántva magáról, fölveszi hálóingét. És egy ágyra is szükség lesz a  színpadon, egyszerű fehér ágyra, ahova 2 gyors lépést megtéve a paravántól, lefeküdjék. Talán a hétköznapi élet eme mozzanatának illendő megjelenítése vonzana egy bizonyos közönséget.
    Ó, Gabrielle, Párizs üdvöskéje! Gabrielle, aki férfi embertársai  iránti együttérzésből megteremtette a sztriptízt, miért nem engedted soha egyetlen férfink se, aki feleségül akar venni, hogy hazakísérve téged, megossza veled fehér kis ágyadat? 2 király, 25 nemesember és 200 tőzsdeügynök versengett a kegyeidért, egyik jobb képű, mint a másik.Talán azért, mert minden este, a Le Coucher de Gabrielle  előadása után, átöltöztél galambszürke bársonykabátodban, fejedre tettet szürke strucctollakkal ékesített kalapkádat, és utasítottad 4 szürke telivéredet hajtó kocsisodat sietve vigyen haza, mert már alig vártad, hogy király vagy holmi tőzsdeügynök nélkül hazaérkezvén, végre gyönyörködve őrizhesd apró ikerfiúcskáid békés álmát?
    Talán mert, ó , érző szívű Gabrielle, nagyon is jól tudtad, mi történik ama nőkkel, akik a férfiak esdeklésének engedve lemondanak  felbecsülhetetlen értékű tulajdonukról, amin addig senkivel sem osztoztak, mert  a sors már csak ilyen? Holmi biológiai vonatkozásokról nem is szólva??

  Azt a takarót nem ártana kicserélned, nem hiszem, hogy egy vizes zsebkendővel kijön belőle  a spermafolt, meg úgy látszik, hogy én is... ó... elcsöppentem.-....

   -Abból, hogy fölül vagyok, származik némi előny, a frizurám rendben-,bár kétségkívül lerí rólam, hogy most dugtak meg...

-NE!
-Pszt, még meghallanak- figyelmeztette Gigi, fürge mozdulatokkal jártatva végig ujjait az ernyedt hímvesszőn, kezének minden cirógatásával érintve a puha makkot, el-elidőzve ott egy pillanatig, körkörösen megdörzsölve, mielőtt ujjait, visszavándorolva a szinte rögtön feszülni kezdő péniszére, végigfuttatta volna le, egészen a kemény tövig. Nem pazarolta az időt apró, finom mozdulatokra, incselkedő dédelgetésre, erős masszírozó mozdulatokra vagy élvezkedő cirógatásra. Azt akarta, hogy a férfipénisze a lehet leghamarabb naggyá és merevvé váljék. Hamar, gyorsan, itt és most.
    Amint érezte, hogy a hímvessző vérrel megtelve erőteljesen pulzálni kezd, amint biztos volt benne, hogy Ben végérvényesen elveszítette önuralmát, képtelen őt lerázni magáról, hogy felhúzza a cipzárját, lehajtotta csinos fejecskéjét szájába vette a pénisz kidudorodó, bársonyos csúcsát, és erőteljesen szopni kezdte, fürgén jártatva rajta a nyelvét, ajkának és szájának minden erejével vadul szívta- becézte, miközben két keze szorosan fogva tartotta a merev péniszt, úgyhogy Ben minden izgalma e legérzékenyebb pontra koncentrálódott. S mindeközben Gigi éberen figyelte a férfi ziháló, szaggatott légzésének ritmusát. Abban a pillanatban, hogy izmai feszüléséből és légzésének felgyorsulásából megsejtette Ben közel jár az orgazmushoz, térdein kissé előrébb rukkolt, úgyhogy egyetlen villámgyors mozdulattal mélyen és simán becsúsztathatta a forrón lüktető hímvesszőt két combja közé.
    Mialatt ütemesen ringott fölötte, s melle is lágyan hullámzott a blúza alatt, lenézett a férfira. Ben az érzéki izgalom eksztázisában szorosan lehunyta a szemét.
    -Rajtad áll-susogta Gigi, éktelen vasággal ringva előre-hátra-, rajtad áll, mennyi zajt csapsz.- Egy percre se vette le tekintetét a férfi arcáról, figyelte, hogyan árad szét rajta a szigorú korlátok közé szorított gyönyörérzést, s csap át valami torz grimaszba. Ben vadul összeszorította a fogát, hevesen megragadta Gigi fenekét, hogy még mélyebben belé hatolhasson, de a lánynak sikerült megőriznie domináló helyzetét, hogy közelről figyelhesse minden rezzenését, Látta, hogyan szorítja össze dühöngve, iszonyú erővel a száját Ben nehogy fölszakadjon belőle egy üvöltés, mire ő megkétszerezte őrjítő mozdulatainak iramát, mígnem Ben, minden akaraterejét elvesztve, ellenállhatatlanul sodródott a csúcspont felé. Olyan vadul beharapta alsó ajkát, hogy Gigi attól félt, kiserken rajta a vér.Csak ekkor tapadt szájával szorosan az övére, elfojtván a halk, állati nyögéseket, melyeket Ben hallatott, amint a megkönnyebbülés határtalanul, féktelenül szétáradt rajta. Miközben Gigi érezte, hogy Ben belehatol, maga is a csúcsra ért. Amint kissé lehiggadtak, Gigi óvatosan legurult Benről...