2014. április 30., szerda
" Túl melegem van , amikor felébredek. A mezítelen C.-re tekeredek. Mélyen alszik, de még így is magához szorít. Lágy reggeli fény szűrődik be a függönyön keresztül. Feje a mellemen, lábam az övére kulcsolódik, karom a gyomrán pihen.Fölemelem a fejem. Félek, hogy felébresztem. Olyan fiatalnak látom, annyira ellazult, álmában, és olyan nagyon szép. El sem tudom hinni, hogy ez az Adonisz az enyém, teljesen az enyém. Hmm... Óvatosan megérintem a mellkasát, ujjaim végigfutnak a szőrzetén, és még mindig nem mocorog. Szent tehén! El sem hiszem. Tényleg az enyém-néhány értékes pillanatra. Odahajolok, és gyengéden megcsókolom az egyik sebét. Halkan nyög, de nem ébred fel. Elmosolyodom. Megcsókolok még egyet, és kinyílik a szeme." E.L.J.
"Senkivel nem beszéltem még. Képtelen vagyok fecserészni. Nem, most nem kérek belőle. A saját szigetállamommá váltam. Feldúlt, háború sújtotta földé, ahol semmi nem terem, és kietlen a láthatár. Igen, ez vagyok én. A munkahelyemen tudok személytelenül kapcsolatot teremteni, de ez minden. Ha beszélnék anyámmal, még jobban összetörnék... és már nincs minek összetörnie." E.L.J.
2014. április 11., péntek
" Az ember eltűnődhet fölötte, hogy vajon a földi haladás végső csúcsán korrigálja-e majd ezeket a nem egyező időket valami finomabb hangulat, valami egymásra hatás a társadalom gépezetén belül, szorosabb kölcsönhatás, mint amilyen ma lök bennünket körbe és előre; efféle tökéletesedés azonban nem jósolható, sőt még a lehetőségét sem tudjuk elképzelni. Elég az hozzá, hogy a jelen esetben, nem egy tökéletes pillanatban, a hiányzó kiegészítő rész a másiktól függetlenül járt-kert a földön, tompán és értelmetlenül, míg csak nagy későn meg nem jött az ideje. Ebből a félszeg késedelemből pedig fájdalmak, csalódások, megrázkódtatások, katasztrófák születtek, és különlegeset is felülmúló sorsok." Thomas Hardy
"Merd megtenni azt, amit érzel., mondj igent, vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak-ha kell, darabokra-, tök mindegy, tedd azt,amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni- de leginkább merj önmagad lenni." Oravecz Nóra
"Az emberi szívet egy másik emberi szívvel nem csak a harmónia köti össze. Sőt, éppen, hogy seb és seb hozza létre a mély kötődéseket. Fájdalom és fájdalom által, törékenység és törékenység által születnek a kapcsolódások. Nincs csendesség, melyben nem rejlik fájdalmas sikoly, nincs feloldozás, melyben nem omlik a földre a vér, nincs elfogadás melyhez nem kínzó veszteségeken át vezet az út. Ez rejlik a valódi harmónia mélyén." (Murakani:Cukuru)
2014. április 7., hétfő
"És ahogy egyenként és összesen élvezték a szabadban a meleg napsugarat, úgy őrzött mindegyikük egy-egy külön kis napot a lelkében, hogy abban sütkérezzék, valami álmot, valami érzést, valami szeszélyt, vagy legalább valami távoli és idegenszerű reményt, amely noha talán már-már semmivé zsugorodott, még mindig élt, ahogy a remény élni szokott. Így aztán mind derűsek voltak, és sokan közülük vidámak..."
Thomas Hardy
Thomas Hardy
2014. április 1., kedd
"Áttértünk a hídon, és az út ismét neonlámpák fényében úszik, hogy arca felváltva van sötétben és világosban.Mennyire találó metafora. Ez a férfi, akit valaha romantikus hősnek gondoltam, fénylő, bátor, fehér lovagnak- vagy sötét lovagnak, ahogy ő mondta. Nem hős:ember, akinek komoly, mély érzelmei, gondjai vannak, és magával von a sötétségbe. Nem vezethetném vissza a fénybe?" E.L.J.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)