"Mert mindannyiunkban van lehetőség a megváltásra, de ehhez meg kell találnunk azokat, akik ellen vétkeztünk és bocsánatot kell kérnünk tőlük.
-És hová menjek? Jeruzsálembe?!
- Nem tudom. Oda, ahova elígérkezel. Kötelezd el magad. Fedezd föl, mi az, amit félbehagytál, és fejezd be. Isten vezetni fog, mert az itt és mostban minden benne van, amit valaha átéltél és amit majd át fogsz élni. A világ a jelen pillanatban  teremti és pusztul el. Akivel találkoztál, az újra megjelenik, akit elengedtél, az visszatér. Ne tékozold el í kegyelemet, amit kaptál. Értsd meg, mi történik veled, és tudd meg. mi történik a világgal. ne gondold, hogy békét hoztam. Nem. kardot hoztam..."

Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat...

Folytatjuk az életünket, de megjött a tél, és az első esők megnehezítették éjszakai felfedező útjainkat. Bezárkóztunk hát hozzánk, s felfedeztük a páros élet tipikus boldogságát, mely a derűs megszokásokból, meghitt érzelmekből, elnapolt gondokból táplálkozik, ez az a bizonyos befőttes, kandallós boldogság, amelybe jó melegen beburkolózhatunk, a kinti szélrohamok elől. E banális életmódot annál nagyobb ártalmatlansággal  ízlelgettük. mint, hogy mindkettőnk számára újdonságot jelentett s változásként éltünk meg. Elég gazdagok és tanulékonyak voltunk, így megengethettük magunknak, a papás- mamást, választhattunk a középszerűséget, ahelyett, hogy eltűrtük volna. Luxusként éltük meg azt az egyszerű tényt, hogy bekapcsolhattunk a televíziót, meg összeüthettünk egy vacsorát. A hideg évszak és az egyre izmosodó érzés szövetkezett egymással, hogy még inkább összeforrasszon bennünket. A lustaság és a bágyadtság korszaka bontakozott ki ezekből az együttlétekből. A közös létezés bizalmat és csendességet hozott. Egyedülálló pillanatokat, melyek szavakkal el sem mondhatók,  mert a boldogság történet: az elmélkedés, és a feledés összekavarodása, súlyos epizódok emlékképei, melyek éppen a tökéletességük okán tűnnek el az örökkévalóság homályába merengve...

...Kisütött a Nap és feltámadt a szél... :)

Nincs mit tenni, egymásra vágyunk, a férfi a nőre, a nő meg a férfira. s mellé persze lehet körmondatokat gyártani, illedelmesen viselkedni, de mindez csak színjáték. ott van a kémia, a vágyakozás, a birtoklási vágy...

Látni és hallani azt, ami benne van- és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, amit érzek és gondolok -és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek- és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van- és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek-ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám...

Amikor az ember szerelmes lesz, az olyan , mint amikor lerohanja egy óriás teherautó, de nem hal bele. Csak émelyeg a gyomra, az egyik pillanatban fent van, a másikban lenn. Farkaséhes, de nem tud enni.Melege van , fázik, állandóan kanos, tele van reményekkel és lelkesedéssel, amelyek múló, de megsemmisítő depresszióvá változnak. És az ember képtelen abbahagyni a vigyorgást, vadul és szenvedélyesen szereti az életet, és tíz évvel fiatalabbnak érzi magát. A szerelemnek nincsenek figyelmeztetőjegyei. Az ember úgy pottyan bele, mint a toronyugró a vízbe. Nincs idő végiggondolni, hogy mi történik. mert ami történik, elkerülhetetlen. Az ember nem ura magának. Őrült, lélegzetelállító, mindent elsöprő hullám ez, amelynek nem lehet útját állni..

...az, hogy én valamivé válok, már ebben a mondatban benne van a fejlődés megléte. De rengetegen vannak úgy, hogy az ezzel járó munkát, és főként a fájdalmat, nem vállalják...

... nem is akarok felnőni érzelmi szempontból, mondják sokan. De ugyanakkor vágyakoznak arra, hogy jó nők legyenek. Meg boldogok. Aki nem akar felnőni, az bizonytalanul érzi magát a bőrében, különösen, ha sok önálló döntést kell meghoznia. Erre azt mondja: Én egy másik emberre támaszkodva fogok jól élni, majd ketten alkotunk egy egészet...

... zavar akkor keletkezik-mint ahogy látom is az elpirulásokat az arcokon- , amikor valaki szemtől szembe olyan kérdést kap, amelyben bizonytalan. Mivel a kérdés intenzitása erős, mindenki érzi, hogy fontos lenne jó választ adni, de az arcpír mint vegetatív izgalom elárulja...

...felhívni a figyelmet arra, hogyan érheti el valaki a megfelelő kisugárzást.Mert, ha nincs kisugárzás,akkor a látszólag jól megélt szerepek valójában álszenté, erőtlenné és bizonytalanná válnak, s ebből egyértelmű, hogy az ember élete kudarcos lesz. Én úgy gondolom, hogy a nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett...