Valahányszor Angus egy irodai értekezleten látta Victóriát, kedvenc, már-már szerzetesien puritán fekete kosztümjében, szigorúan feltűzött hajjal, tekintélyt parancsoló. fensőséges modorában, hogy az ember akár középkorú hölgynek vélhette volna, csak arra tudott gondolni. mennyire más, amikor kettesben vacsoráznak. Aztán, mikor a körülmények végre ismét lehetővé tették, hogy kettesben lehettek Victóriánál, minduntalan arra gondolt, hogyan festene a lány meztelenül elterülve az ágyon, megfosztva attól  az átkozott farmertől, kinyúlt pólótól. csupasz, szétvetett lábakkal, lehunyt szemmel, meztelenül őrá várva, készen arra, hogy nevét sikoltozva magába fgadja őt... Az istenit!...