Kedves Karen!
Ha ezt a levelet olvasod összeszedtem a bátorságomat és postára adtam. Nem volt könnyű!
Nem ismerjük túl jól egymást, de hajlamos vagyok hosszú órákon át ecsetelni, hogy milyen rettentő nehezen megy az írás. De ... ennél a levélnél eddig még semmi sem volt nehezebb. Felesleges szaporítanom a szót... úgy hogy belevágok!
Megismertem valakit, szinte véletlenül, nem akartam ismerkedni,  nem próbáltam csajozni, elsöprő találkozás volt, nagyon jól megértettük egymást.
Azon kaptam magam, hogy életem hátralevő részében vele akarok beszélgetni. A zsigereimben érzem, hogy ő az igazi.Teljesen bolond, de mindig megnevettet , totál neurotikus. Igényli  hogy foglalkozzanak vele. Rólad van szó Karen!!
Ez jó hír!
A rossz az, hogy nem tudom hogyan lehetnénk együtt. És ettől halára rémülök, mert ha nem lehetek veled, attól félek  elsodródunk egymástól.
A Világtele van veszélyekkel és elég ha az ember  EGYET pislant, máris lemarad valamiről. Egy pillanat alatt eldől minden.
Nem tudom mi ez az egész köztünk , Nem tudom megmagyarázni  miért kéne bíznod egy ilyen pasasban. De melletted végre hazataláltam . És nagyon jó kávét főzöl... ez is elég sokat számít nem igaz??
Hívj fel!
Maradok őszintétlen híve:

                                              Hank Moody :)