A gyönyörű Kislányom számára.... egy levelet írok neked!
Igen egy jó öreg klasszikus levelet. Ez egy letűnt dolog mint a kézimunka.
Be kell vallanom valamit. Először nem nagyon kedveltelek, csak egy paca voltál. Az illatod jó volt.... legtöbbször.De úgy tűnt én nem nagyon érdekellek amit egy kicsit sértő dolognak találtam.
Anyáddal  harcoltatok a világ ellen. Fura, hogy bizonyos dolgok nem változnak. Ezért elfordultam, tettem a dolgom, játszottam  a hülyét. Nem fogtam fel, hogy szülőként megváltozik az ember .
Nem emlékszem mikor változott meg minden csak éreztem, hogy megtörténik. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érinthetetlen, de a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek.
Az hogy szeretlek téged szinte képtelenség elviselni.Az Apádként megesküdtem, arra, hogy megvédelek a világtól, de nem ismertem fel, hogy én  fogom neked a legnagyobb fájdalmat okozni. Ha erre gondolok megszakad a szívem. Leginkább attól félek, hogy már soha nem tölt el büszkeség ha rám gondolsz.... miért is töltene??
Az apád egy gyerek egy felnőtt testében, akinek egyszerre fontos és érdektelen minden. Jók a tervei, de gyenge a kivitelezés, valaminek változnia kell, valaminek történnie kell.
Kezd sötétedni, már nem látok semmit....