"... Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmiben, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység  és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőknek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönadni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek, mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon nézz rá derűsen mert senkinek nincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak aki már nem tud mosolyogni!"

"... Ők sportolók , mi játékosok vagyunk..."
"...MI a pólót elsősorban mindig is szellemi sportnak tartottuk, ahol a szív támogatja az észt, s az izmok csak arra valók, hogy improvizatívan, elegánsan meg tudjuk valósítani mindazt, ami  a fejünkben és a lelkünkben megszületett..."

"... Most már bevallom neked kisfiam, én titokban ilyesmire számítottam. 16 év együttlét után már 2 ember kapcsolata sem tud úgy működni, mint ahogyan az elején tudott, 13-é vagy az edzővel együtt 14 meg pláne nem(...) Szóval, az idő múlásával egyre többet kell dolgozni azon, hogy legalább nagyjából meglegyen a régi összhang , ti meg ezt mintha elfelejtettétek volna vagy tévedek?(...) Ültetek a babérokon, közben a világ felnőtt hozzátok, és le is hagyott.(...) Tudod mit mondok? Én Peking után lecseréltelek volna titeket a Dénes helyében. Szépen, ünnepélyesen nyugdíjba küldtem volna mindenkit, és új csapatot építettem volna.(...) Vagy ha nem a játékosokat, akkor az edzőt lehetett volna lecserélni, lényeg, hogy valami újat kellett volna hozni, mert ennyi idő után a legjobbak is beleszürkülhetnek a változatlanságban. Már Athén után necces volt a dolog, mert ha jól emlékszem, Pekingig nem nyertetek semmit, de ott aztán mégis kijött a lépés, így már elhitte mindenki, hogy a magyarok tényleg olimpiaspecialisták, tuti lesz a győzelem Londonban is.(...) Álomvilágban élt a szakma. Aludtunk, a világ meg haladt..."
                                                                                                                  Kásás Tamás