"Nagyon sokat gondolkoztam a világról, amelyben élünk. Fuldoklunk a sok hazugságban, inkább hiszünk a tudományban, mint a spirituális értékekben, arra kényszerülünk, hogy olyan dolgokkal tápláljuk a lelkünket, amiket a társadalom fontosnak mond, miközben csöndben haldoklunk, mert megértjük, hogy mi történik körülöttünk, és rádöbbenünk, hogy  kénytelenek vagyunk olyan dolgokat csinálni, amiket nem terveztünk, mégsem vagyunk képesek rá, hogy itt hagyjunk mindent, és a nappalainkat meg az éjszakáinkat a valódi boldogságnak szenteljük, a családnak, a természetnek, a szerelemnek. Miért? Mert amit elkezdtünk, azt be kell fejeznünk, ha el akarjuk érni azt a hőn áhított anyagi biztonságot, amely lehetővé teszi, hogy életünk hátralevő részét tényleg egymásnak szentelhessük."

"De még mindig arról álmodoztak, hogy eljön majd az az idő, amikor ez az egész lótás- futás távoli emlék lesz csupán. Az a sok seb, amit most szereznek. átváltozik majd a hit és az álmok nevében vívott harc érdemérmeié. elvégre az ember- legalábbis akkor ezt hitte- arra született, hogy szeressen, és együtt éljen a szeretett személlyel..."

"Annak ellenére, hogy az  idő hálójának foglya, azzal foglalkozhat, amiben örömét leli, és ami lelkesedéssel tölti el. A filmjeivel pedig hozzájárulhat a körülötte szétesőnek tűnő világ,  a valóság és az emberek megváltoztatásához..."

"Son los locos que inventaronel amor. - Ostobák, akik kitalálták a szeremet."


"Con un poema y uh trombón a develatre el corazón.- Szeretném elveszíteni az uralmat a szívem fölött."

" A félelem tünetei az idők kezdete óta ugyanazok. Így reagált az ember, amikor a vadonban szembetalálta magát egy ragadozóval, és ugyanúgy reagál ma is, ha fél.
Az arcából és a bőre alól kiszökik a vér, hogy ne vérezzen el, ha megsebesül, ezért sápad el. A belek ellazulnak, és kiürítik a tartalmukat, hogy ne fertőzzék meg a szervezetet mérgező anyagokkal. A test az első pillanatban megmerevedik, hogy ne hergelje föl a vadállatot, amely bármelyik gyanús mozdulatra támadásba lendül."

"(...) Jobb kiugrani egy helyzetből, akkor is, ha kicsit megégünk, de élünk és készek vagyunk a cselekvésre."

"(...) vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."

"Várni. Ez volt a legelső lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel,megígéred magadnak, hogy megváltozol- miközben egyre csak várod és várod, epedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.
Akkor aztán már nem is tudod, mit mondjál. Az óráig tartó várakozás feszültté tett, a feszültség félelemmé alakult, a félelem pedig meggátolja, hogy kimutasd az érzelmeidet."

"(...)A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet, hogy nevetségesnek hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik. Ahogy te is annyiszor mondtad már: kockáztatni kell! "

"(..) megint végtelenül szabadnak érzetem magam. Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll, és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. De azt gondoltam,hogy csak másoknak van bátorságuk hozzá. Most azonban, ebben a pillanatban rájöttem, hogy én is képes vagyok rá.Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni."

"pedig a szerelem mindig más. Mindegy,hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy  a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos:valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. HA nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelemet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett  az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut  a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz,és teljesen függővé válsz.Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogosok, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni s szerelmedért."

" Nincs semmi, ami mélyebb volna, mint a szerelem. A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A vasló életben viszont a herceg csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik."

"Mert a valóságban egy szerelemnek lehetségesnek kell lennie. Lehet, hogy nem talál azonnal viszonzásra, de csak akkor képes életben maradni, ha legalább van rá remény bármilyen távoli is-, hogy meghódíthatjuk a szeretett lényt. A többi csak ábránd."

"Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit."

" (...) ez a dal egy csapda. Azért énekelte, hogy megjegyezzem a szövegét. Énekelhetett volna valami ismert dalt, amit már ezerszer hallottam-de ő inkább egy olyat választott. amit nem ismeretem. Ez csapda. Mert így, ha később maghallom ezt a dalt a rádióban vagy egy diszkóban, azonnal eszembe fog jutni ő és az az idő, amikor egy hosszú ősz után új tavasz köszöntött rám. Eszembe fog jutni az izgalom, a kaland és a gyermek, aki újjászületett bennem, Isten tudja honnan."

" Szeretlek. Szeretlek, mert minden szeretet a világon olyan, mint egy-egy folyó, amely ugyanabba a tóba tart,és ott találkoznak egymással, hogy átalakuljanak egyetlen nagy szeretetté, amely esőként áldást hoz a földre.
Szeretlek, mint a folyó, amely lehetővé teszi, hogy a nyomában növényzet és erdők nőjenek.
Szeretlek, mint a folyó, amely inni ad a szomjazónak, és elviszi az embereket oda, ahova el akarnak jutni.
Szeretlek, mint a folyó, amely érti, hogy a vízesésben másképpen kell folynia, a völgyben pedig meg kell pihennie.
Szeretlek, mert mindannyian ugyanott születtünk, ugyanabban a forrásban, amely mindig több vízzel táplál minket.
Ezért ha gyengék vagyunk, nincs más dolgunk, mint várni egy kicsit. Újra eljő a tavasz, a tél hava elolvad,és újult energiával tölt fel minket.
Szeretlek. mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz,és végül már nincs az az akadály,amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. Nem a férfi, szerelmét egy nő iránt, nem az apa szeretetét a lánya iránt, nem az Isten szeretetét a teremtményei iránt. Hanem egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni miért pont arra tart,amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy
szeretlek, szeretlek,szeretlek.

"Semmi már nem kell most, csak egy ölelés. Ez a gesztus ami egyidős az emberiséggel, ami sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jeleni,: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelnek valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk..."

" Tudod ki  hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdni megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. Kész föláldozni mindent, még a hatalmát is, csak hogy cserébe megkapja ugyanazt a szeretetet, amit ad. És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék..."

" Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak,
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére,
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is,
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok,
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem..."

" Én nem ugyanazzal az emberrel élek házasságban több mint húsz éve. Aki ezt állítja, hazudik. Sem ő, sem én nem vagyunk már ugyanazok, és éppen ezért elevenebb a kapcsolatunk, mint bármikor.Nem várom el tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint amikor megismertem. És ő sem várja el tőlem, hogy ugyanaz az ember legyek.A szerelem túl van az időn.(...) Az emberek nincsenek ehhez hozzászokva. Azt akarják, hogy minden maradjon úgy ahogy...és ennek az egyetlen következménye a szenvedés. Nem azok vagyunk, akik lenni  akarunk. Mindig könnyű másokat hibáztatni. Egész életedben hibáztathatod a világot, de a sikereid és a kudarcaid a te felelősséged.Megpróbálhatod megállítani az időt, de ezzel csak a saját energiádat tékozlod el."

" A múltban tanultunk, de nem ennek a gyümölcsei vagyunk. A múltban, szenvedtünk, szerettünk, sírtunk és mosolyogtunk. De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve. A jelennek is megvannak a maga kihívásai, a jó és a rossz oldalai. Nem hibáztathatjuk vagy éltethetjük a múltat azért, ami most történik. Minden új szerelem független az előzőektől, semmi köze a múltbeli tapasztalatokhoz: mindig új."