Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni . Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem beállítanak,mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltűnik. és nem jön vissza. Miért is jönne. Nincs rá szükség. Hiheted, hogy de,viszont az Élet nem traktál feleslegesen.-ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok. Ha menne, ragaszkodsz hozzá tíz körömmel, görcsölsz. és tönkreteszed az egészet. Talán te is érzed,de mennyire jó az, amikor elhiteted magaddal, hogy te szövöd a szálakat. pedig az igazság az , hogy a szálakba nem szólhatunk bele . Azok szövődnek maguktól.Azt hiszed hogy de , közben meg vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerűségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében...

nem vagyok alkoholista!!! Csak elég idős ahhoz, hogy  eldöntsem mit csinálok!!.... :)

A múltam 2 részre oszlik! Amire nem tudok, meg amire nem akarok emlékezni...

Arra  srácra várj, aki értékelni fog. Arra, aki egy átlagos pillanatokból varázslatosat csinál, arra a féle srácra, aki kihozza belőled a legjobbat, és jobb emberré tesz. Arra a srácra várj, aki a legjobb barátod lesz, ara eldobna mindent, csak hogy veled legyen, nem számít milyenek a körülmények. Arra a srácra várj, aki úgy megnevettet, mint senki más. Arra a srácra várj, aki fel akar vágni veled az egész világnak, úgy hogy nincs rajtad smink de megbecsüli ha miattad sminkeled ki magad. És ami a legfontosabb, hogy arra a srácra várj, aki a világegyeteme központjába tesz téged, mert nyilvánvalóan a tiédben is Ő van.... :)
                                                                                                                                         B.

Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. A sebek megmaradnak. Idővel az agy, hogy megőrizze józanságát szövetekkel  vonja be a sebet és csökken a fájdalom, DE SOSEM MÚLIK EL...
                                                                                               ( Rose Kennedy)